Égbe szakadt gyökereim hangján
Apám hangján
Míg földi létem hagyta zsenge szálként
hozzám hajoltál: védjen angyalod.
Nem számoltam félve vajon hány még
az érintés, mit neked adhatok.
Hogy édes volt vagy keserű az íze
a csókomnak, mi sohasem fogyott,
mit számít már, ha szemem acél kékje
csak emlékként hagyott örök nyomot.
*
Anyám hangján Apám halála után
Már elfeledted hajam illatát is,
a hárs' hordozza talán még nyomát.
Az arcod éle gyenge holdvonás, mit
visszatükröz néhány fénybogár.
Az éjszakákban alig vannak színek,
de bennem virraszt minden ami szép,
mégsem érzem nyugodni a szívem:
pipacs-szerelmem elcsente az ég.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-10-19 08:47:32
Utolsó módosítás ideje: 2021-10-19 08:47:32
