Suli-juj
Hamar elszaladt az idő.
Vége, nincs több lazítás.
Elbúcsúzom hát a nyártól,
Kezdődik a tanítás.
Fáj a fejem, fáj a hasam,
Ám azt mégsem mondhatom,
Most már iskolába megyek,
Az a legnagyobb bajom.
Ott ülhetek egész héten,
Hétfőtől majd péntekig.
És, ha nem lesz kész a lecke,
Bizony, számon kérhetik.
Otthon aztán lesz nemulass!
Nemtetszően tüntetek,
Hétvégén is meggörnyedve,
A könyv felett ülhetek.
A táskámat bepakolom,
Ahogy tesz egy jó gyerek.
Bár, ha jobban meggondolom,
Már a térdem is remeg.
Jó lesz magam összeszedni,
Nem mehet ez így tovább.
Végtére is már nagy vagyok,
Nem csak egy kis óvodás.
Végül is, ha átgondolom,
Jobb, ha inkább tanulok,
Mintha csak a végét várom,
És a padban lapulok.
Csodálkozik majd a tanár
Amikor én felelek,
Csak azért is megmutatom,
Osztályelső én leszek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-08-26 11:17:11
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-26 11:23:30
