Örökké tovább

kedvesem,
én már
nem nézek
fű-szemedbe
olyan mèlyen
itt már
prérivé szűkült
a tér
csíkokra vágott pusztaság
az átkok is
szabadon járnak

már nem vitázom

szemed gödrében
nem keresnek tovább
tébolyult részeim
kontúrokat

haljunk meg együtt
mondanám
de az átkok
kiröhögnek
ez akar halni?
ugyanmár!
élni sem tudott
soha

így
csak
visszamaradó
részeid
halnak
bennem
örökké
tovább









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-06-30 01:05:03
Utolsó módosítás ideje: 2022-06-30 01:05:03