Hangok, kissé érthetetlenül

2021 áprilisában délelőtt
nem szólalt meg a telefon.
Már nem rettegtem.  
Hallottam a csetüzenetek pittyegését.
Sokan írtak.
Bámultam a monitort.
Akkoriban egy szláv országban dolgoztam
egy olasz menedzsernő jóindulatának köszönhetően,
de személyes ismeretségeim igen szórványosak voltak.
A tájékozódási pontokat
kereső idegen nehézségével
vetettem rá magam cseh könyvekre, verseskötetekre,
melyek a sétálóutca kirakatában
könyvtárgyként is önálló műalkotásokká
váltak számomra, szellemi táplálékommá váltak.
Magától értetődő, mégis
meglepő volt belső ( poétikai)
és külső ( könyvtárgy) hangjuk, alakjuk.

A kötetek betűi belső hangokká
formálódtak bennem.
Barátaim üzenetei elektronikus jelekké,
hangrezgésekké alakultak.
Intonációjukban azonban egyáltalán nem változtak,
nem okoztak akkora meglepetést,
mint az üzenetek gyakoriságának ténye.

Hézagmentes átfedés.

Most hallgatnom kell.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-06-03 17:29:12
Utolsó módosítás ideje: 2021-06-03 17:29:12