Válasz

Anya, apa, arra várok, hogy majd
egy napon, csak úgy mellékesen,
ahogy az ilyesmit szokás,
kibökjétek: mire volt jó mindez.
Rátok hasonlítok, mindenkire.

De a tükörbe egyedül nézek.
Ilyenkor kiütköznek a félelem
rozsdaszeplői. Arcok sorjáznak,
évek: '82 tele, amelyik hosszabb volt,
mint a verandáról lógó jégcsapok.

Nagyapám, akit befagyott tó jege
alatt láttam utoljára. Arca helyén
szürke tízfilléres. Minden válasz,
ez nem kérdés. És minden
válasz után ott a részvét.

Csöpp-csöpp: délre kiolvad a tél befagyott
katétere. Valaki a jeget kaparja
a járdáról. Hallom, ahogy serceg:
mintha piritósról kaparná le késsel
az elszenesedett, ehetetlen részeket.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szép versek 2002 (Budapest, 2002)
Kiadó: Magvetõ