"Úgy látom, megint kezd valódi munka folyni, a tapasztalatom az, h ebből fejlődés szokott lenni, akkor is ha fájdalmas. (Nagy az arcom, mert még nem estem át rajta most, de régebben jobbakat írtam utána, ha előtte jött pár ilyen szétzúzás/full értetlenség.)" -- idézet a nélküled naplóból.
Azért remélem ez nem azt jelenti, hogy akceptálja a naplóíró a kioktató, lekezelő hangnemet ( lásd: Ocsovai Ferenc, Lantos Tímea, Metz Olga, Misinszki Hanna), amit egyes szerkesztők megengednek maguknak -- ráadásul úgy, hogy legtöbbször tévednek -- ezzel elüldözve a jobb írókat. Ez lenne a cél? Nem hiszem. Lassan így is több a szerkesztő, mint az író.
Központozási hibákért szólni szoktam, nem cseszegetésből, hanem segítő szándékkal, mert az nem a költői szabadság része, hogy nem ismerjük a helyesírást, ezért pongyola a szövegünk. A dilettánsok persze ezt gondolják, és Tandorihoz hasonlítgatják magukat, meg kikérik maguknak a javításokat. Tandori előbb megtanulta és mindenki másnál jobban ismerte a szabályokat, mielőtt megszegte volna azokat. Ti nem azért szegitek meg a szabályokat, mert éltek a költői szabadságotokkal, hanem mert nem ismeritek őket. Simon Adri
de miből gondolja, hogy senki nem ismeri a szabályokat?
Adri mégegyszer: apa egy állat, nem kell vessző, de: apa, állat a múlt egy kőfal, nem kell vessző, de: a múlt, kőfal
mert hasonlítás történik: apa olyan, mint egy állat.
a múlt olyan, mint egy kőfal. ( rejtett mondatrészek)
Azért az a történés, hogy a szerkesztők jónak minősítettek egy AI által írt verset, s utána még meggyanúsítottak tisztességes versírókat azzal, hogy talán nem is ők írták a verseiket, sokkal nagyobb hullámokat vet, mint gondoljátok. A felelősséget senki nem vállalta, megy minden tovább, mintha egy semmiség lett volna.
