3741. szilasikati949@gmail.com: Apokrif imádság
2025. 06. 28. 18:39



Apokrif imádság

Gyöngeségünkben, Uram,
téged teremtettünk magunk fölé,
saját képmásunkra.
Képzelőerőnkből, lásd, csak ennyire tellett,
bocsáss meg nekünk érte.
És bocsásd meg, ha nap mint nap
vétkeinkkel zaklatunk,
de gyávák vagyunk
feloldozás nélkül hordozni
vélt vagy valós bűneinket.
Kellesz nekünk, hogy megerősítsük a lelkünket,
így talán nem féljük majd annyira a halált.

3740. gyurika@zalangyorgy.hu: kilenc
2025. 06. 11. 09:15




Én már nem mennék bowlingozni.

Érik, hogy előbb-utóbb
a bábuk gurítanak.

3739. ÖNE: fut szalad lót
2025. 06. 06. 21:31



fut szalad lót

éppen a kertből jött
kezében petrezselyemlevelek
orrán szemüveg
lábán mamusz
a kérge legyúrva
a szőnyegrojtok rendetlenek
a kályha mellett
a felpúposodott linóleumba botlik meg
feje előrebukik az okuláré már a levegőben
karlendítéssel majdnem sikerül egyensúlyba hozni magát
tompán puffan az ötvenöt kiló
a rezsón kozmálódni kezd a paprikás krumpli

3738. Tóth Gabriella: kérés
2025. 05. 31. 16:47



Mintha fájna

Nevess csak, gúnyolódj rajtam
bőrsejtjeid magamból kivakartam
Ha ezerszer is vért izzadok
szeretni soha többé nem akarok.

3737. szilasikati949@gmail.com : Szem-szerelem
2025. 05. 30. 18:22



Szem-szerelem

Már akkor tudtam, hogy szeretni foglak,
mikor a pillantásunk félúton összeütközött.
Kitérni egyikőnk sem tudott,
én nem is akartam, jólneveltségem ellenére.
Éreztem, harc következik,
amolyan életre-nem életre szóló.
Ha egyikünk veszít,
az mindkettőnk veresége lenne.
Nem akartam zavartan félrenézni,
sem szégyenlősen lesütni a szemem
szemérmes bakfismódra,
pedig a résnyire szűkülő nyílásokból,
mint vallatólámpa, vakított a fényed.
De az én mélysötét szemeim elnyelték
tekinteted sugárzását,
különben forró, fekete szurokként
folyt volna szerteszét, vesztünket okozva.
A patthelyzetet egy-egy
szájszögletnyi mosoly oldotta meg.
Megadtuk magunkat egymásnak.
Én azóta is ezt a keskeny résekből
kivilágló, két fényes pontot keresem,
de csak egy ismerősnek tűnő,
szabályos férfiarc borostáinak
képzelt érintése sejlik fel ujjhegyeimben.

3736. szilasikati949@gmail.com : A nem várt
2025. 04. 28. 00:57



A nem várt

Ahogy a vízcsapot megnyitotta,
anyja szotykos, tunya hangja
fröcsögött szanaszét még most is,
annyi év után.
'Pancsol a nyavalyás, kis kölyök,
én meg törlök fel utána, csak törlök'...
Az anyja két feles között
vele is feltörölte már a falut, az utcát, a teret.
Legtöbbször 'Mihaszna' volt a neve,
amolyan nem várt gyerek.
A házak között osonva - futva járt,
szégyellte anyját és magát.
A tárt ablakok - kíváncsi szemek - lesték.
Fekete fejkendők hajoltak össze mögötte.
Ízekre szedték.
'Papot se hítt az anyjáho',
úgy lökte a sírba.'
Mikor a nikotin-sárga ujjakat összekulcsolta
a halott mellén, nem találta a karikagyűrűt.
Az anyja azt is zaciba adta,
ahogy tulajdonképpen őt is..

3735. Tóth Gabriella : Hadd fájjon
2025. 04. 26. 10:24



Szép szavak miért nem jutnak eszembe
Lelketlen lennék, nem képes szeretetre
Morcos öregség jutott részemül
Háborgó lelkem miért nem csendesül
Lángolt bennem az élet, sors kegye
magához ölelt, nem voltam gyenge
Őrültség, hogy hirtelen jön a vénség
Lesz még rosszabb is, nincs hozzá kétség
Vétkeztem, ki tudja mikor, és hányszor
Erre nincs mentség, nem gyógyítja doktor
Magamra maradtam, árva, minden fáj
Letagadtak gyermekeim, mindegy is már
Hát vesszek, ha így rendeltetett
Nem kérek senkitől sem kegyet
Utoljára kisírom bánatom, minden bajom
Jöjjön a halál, nem küzdök, hagyom.

3734. Tóth Gabriella : jó így?
2025. 04. 02. 10:21



kár

köröz a légben száz varjú
nem tudnak mást csak de kár
hangjuktól a város hangos
csendes a többi madár

a költő tolla nehezen szánt
nem jön számára a nyár
testében emésztő betegség
nem ír tán verset soha már

köröz a légben száz varjú
azt dalolják kár de kár
hangjuktól hangos a város
csendes a többi madár

3733. Tóth Gabriella : szakítás
2025. 04. 01. 02:25



összeszedem dolgaim
az újrahasznosíthatókat
viszem magammal csupán:
az önfeledt kacagást
a várakozás örömét
a gyertyafényt
az átsimogatott éjszakákat
és kávé illatú reggeleket –
megköszönném de haragszom
többé nem gondolok rád

3732. szilasikati949@gmail.com : "Mert elhagyatnak akkor..."
2025. 02. 28. 23:55




"Mert elhagyatnak akkor..."

akkor már csak
a magzatpóz marad
felhúzott térdekre
görnyedő magány
körbezárt egymagad
az áttetsző derengésben
meg néhány rád tapadt
folt-foszlány talán
a teremtés előtti időkből
s te hurcolod fényben homályban
ragacsos nyákban
míg véd és fogva tart
a rovátkolt anyag.