3734.
Tóth Gabriella : jó így?
2025. 04. 02. 10:21
kár
köröz a légben száz varjú
nem tudnak mást csak de kár
hangjuktól a város hangos
csendes a többi madár
a költő tolla nehezen szánt
nem jön számára a nyár
testében emésztő betegség
nem ír tán verset soha már
köröz a légben száz varjú
azt dalolják kár de kár
hangjuktól hangos a város
csendes a többi madár
3733.
Tóth Gabriella : szakítás
2025. 04. 01. 02:25
összeszedem dolgaim
az újrahasznosíthatókat
viszem magammal csupán:
az önfeledt kacagást
a várakozás örömét
a gyertyafényt
az átsimogatott éjszakákat
és kávé illatú reggeleket –
megköszönném de haragszom
többé nem gondolok rád
3732.
szilasikati949@gmail.com : "Mert elhagyatnak akkor..."
2025. 02. 28. 23:55
"Mert elhagyatnak akkor..."
akkor már csak
a magzatpóz marad
felhúzott térdekre
görnyedő magány
körbezárt egymagad
az áttetsző derengésben
meg néhány rád tapadt
folt-foszlány talán
a teremtés előtti időkből
s te hurcolod fényben homályban
ragacsos nyákban
míg véd és fogva tart
a rovátkolt anyag.
3731.
Tóth Gabriella: regőrejtem
2025. 02. 14. 23:24
regörejtem
asszonyok legszeszélyesebbike
álnok ígéreted megtéveszte engem
cinkelt lapokkal játszadozál s én balga
számítván rád csapdádba estem
mindent vittél álmaimat szétrombolád
hamis mosolyoddal remény adál
arcomba csapád nagy kajánul:
biztosan ezt akarám
ah mit nekem asszony veszély forrása
hőn szerető szívem kitépéd
ülök a porban hamut szorván bűnöm oldására
esdeklék más istenhez kérvést kérvén
ha téged elfelejtének már későn leend
ostoba némber asszonyi állat
te többé már nem kelend
3730.
szilasikati949@gmail.com : A képzeletbeli Teremtőhöz
2025. 02. 13. 14:29
A képzeletbeli Teremtőhöz
Ó, Uram! Aránytalanul
nagy terhet raktál
vézna vállamra,
meg sem kérdezted,
hogy elbírom-e.
Beleroppannak a csontok,
megnyúlnak az ínszalagok,
eleresztik a testem,
széthullok darabokra.
Anyagom őrzik a részek,
de mivé lesz majd a tudat
s az ezernyi érzet?
A szín a színtelenhez képest,
a hang a csendhez viszonyítva,
s lenne-e szép,
ha nem volna a rút meg a ronda?
Egy langyos ölelés is melegít
a fagyos idegenben,
és milyen nagynak érzem
porszem-valómhoz mért
csip-csup szerelmem!
A Léthe emléktelenségébe merülve
mindez megsemmisül?
Megszűnik minden,
mi egykor volt „emberül”?
Ha majd a vállam
szárnyként emelem
fel- vagy alászállva,
s én, a véges,
a végtelen világba kerülök,
megtudom-e, milyen a halál,
az örök?
3729.
Ligeti Éva: Széttolt világban
2025. 02. 04. 00:01
Széttolt világban
Míg mennek előttem,
még jönnek utánam
kirakós napjaim
a széttolt világban.
Fontossá válnak a
hiányzó részletek,
szögletes talapzat,
barokkos ötletek.
Fordulok másfelé,
dacoló viszonyok,
valóság kapuja
rémülten nyikorog.
Kékfrankos fordulat,
zamatos képzelet,
szédelgő világban
cseppfolyós érdekek.
Magával ragadó
titáni gondolat,
sötétből kiemel -
míg az ég befogad.
Még mennek előttem,
ha jönnek utánam
kirakós napjaim
a széttolt világban.
3728.
csubakka9@gmail.com: Kérés
2025. 01. 03. 15:29
Napfényt varázsolnék minden sötétségbe,
fákat, hegyeket másznék meg, s jutnék fel az égbe.
Ott elővenném színes ceruzámat,
s rajzolnék, rajzolnék, hogy elmúljon mindenféle bánat.
Istent, ha kérem, biztos eljut hozzávezető imám,
vagy csak úgy hiszem, s már régóta nem is gondol rám?
Kérem, engesztelődjön meg, túl sok az emberek szenvedése,
Vigaszt hozzon, s legyen mindenütt áldott béke.
Ne csak pár napig tartson a szeretet bármilyen formája,
ne legyen az „ember embernek farkasa”, szolgája.
Legyen örökös béke, nyugtalan lélek ne ártson.
Ez a tudása legyen az embernek, hosszú távon.
3727.
Ligeti Éva: 3.Végletek
2024. 12. 21. 01:42
3. Végletek
Bizonyosság nélkül hordozlak magamban,
mint tengeri kagyló rejti igazgyöngyét.
Fényed mégsem ért el, pedig úgy akartam.
Te görgeted elém az élet göröngyét?
Ördögi táncot jár bennem a feltevés,
miközben háborúk zajában a világ.
Vékonyka fénycsóva a földi küldetés.
Nem segít az ima, sem orosz kaviár.
Ködbe vesző kereszt a templom tetején,
pillanatnyi csendet harangszó darabol.
Isten tekintete az égbolt peremén.
Kételkedem - mégis létezel valahol.
2024.12.21.
3726.
csubakka9@gmail.com: javítás
2024. 12. 13. 08:54
Katyvasz
Villant az asztalon két kiskanál,
dúdolnak egy kedves kis trillát.
A gazdasszony jön már, rájuk talál,
még közéjük tesz egy arany villát.
Hozza ételét, épp csak egy falás.
Kutya horkan, odaadja részét.
Az udvar feldúlva: eb kutat ás,
az asszony hozzávágja a csészét.
Behúzza farkát, bánatos szegény.
A nő feldúlva a konyhába megy.
Az eb làtja, hogy elmúlt a veszély,
A szőre sáros, gondolja mindegy.
Gazda, ha nézed, ne higgy az észnek!
Én szépnek látom, lásd te is szépnek.
3725.
Tóth Gabriella : Javított hát sor
2024. 12. 12. 01:08
Behúzza farkát, bánatos szegény.
A nő feldúlva a konyhába megy.
Az eb làtja, hogy elmúlt a veszély,
A szőre sáros, gondolja mindegy.
Gazda, ha nézed, ne higgy az észnek!
Én szépnek látom, lásd te is szépnek.
