3736.
szilasikati949@gmail.com : A nem várt
2025. 04. 28. 00:57
A nem várt
Ahogy a vízcsapot megnyitotta,
anyja szotykos, tunya hangja
fröcsögött szanaszét még most is,
annyi év után.
'Pancsol a nyavalyás, kis kölyök,
én meg törlök fel utána, csak törlök'...
Az anyja két feles között
vele is feltörölte már a falut, az utcát, a teret.
Legtöbbször 'Mihaszna' volt a neve,
amolyan nem várt gyerek.
A házak között osonva - futva járt,
szégyellte anyját és magát.
A tárt ablakok - kíváncsi szemek - lesték.
Fekete fejkendők hajoltak össze mögötte.
Ízekre szedték.
'Papot se hítt az anyjáho',
úgy lökte a sírba.'
Mikor a nikotin-sárga ujjakat összekulcsolta
a halott mellén, nem találta a karikagyűrűt.
Az anyja azt is zaciba adta,
ahogy tulajdonképpen őt is..
3735.
Tóth Gabriella : Hadd fájjon
2025. 04. 26. 10:24
Szép szavak miért nem jutnak eszembe
Lelketlen lennék, nem képes szeretetre
Morcos öregség jutott részemül
Háborgó lelkem miért nem csendesül
Lángolt bennem az élet, sors kegye
magához ölelt, nem voltam gyenge
Őrültség, hogy hirtelen jön a vénség
Lesz még rosszabb is, nincs hozzá kétség
Vétkeztem, ki tudja mikor, és hányszor
Erre nincs mentség, nem gyógyítja doktor
Magamra maradtam, árva, minden fáj
Letagadtak gyermekeim, mindegy is már
Hát vesszek, ha így rendeltetett
Nem kérek senkitől sem kegyet
Utoljára kisírom bánatom, minden bajom
Jöjjön a halál, nem küzdök, hagyom.
3734.
Tóth Gabriella : jó így?
2025. 04. 02. 10:21
kár
köröz a légben száz varjú
nem tudnak mást csak de kár
hangjuktól a város hangos
csendes a többi madár
a költő tolla nehezen szánt
nem jön számára a nyár
testében emésztő betegség
nem ír tán verset soha már
köröz a légben száz varjú
azt dalolják kár de kár
hangjuktól hangos a város
csendes a többi madár
3733.
Tóth Gabriella : szakítás
2025. 04. 01. 02:25
összeszedem dolgaim
az újrahasznosíthatókat
viszem magammal csupán:
az önfeledt kacagást
a várakozás örömét
a gyertyafényt
az átsimogatott éjszakákat
és kávé illatú reggeleket –
megköszönném de haragszom
többé nem gondolok rád
3732.
szilasikati949@gmail.com : "Mert elhagyatnak akkor..."
2025. 02. 28. 23:55
"Mert elhagyatnak akkor..."
akkor már csak
a magzatpóz marad
felhúzott térdekre
görnyedő magány
körbezárt egymagad
az áttetsző derengésben
meg néhány rád tapadt
folt-foszlány talán
a teremtés előtti időkből
s te hurcolod fényben homályban
ragacsos nyákban
míg véd és fogva tart
a rovátkolt anyag.
3731.
Tóth Gabriella: regőrejtem
2025. 02. 14. 23:24
regörejtem
asszonyok legszeszélyesebbike
álnok ígéreted megtéveszte engem
cinkelt lapokkal játszadozál s én balga
számítván rád csapdádba estem
mindent vittél álmaimat szétrombolád
hamis mosolyoddal remény adál
arcomba csapád nagy kajánul:
biztosan ezt akarám
ah mit nekem asszony veszély forrása
hőn szerető szívem kitépéd
ülök a porban hamut szorván bűnöm oldására
esdeklék más istenhez kérvést kérvén
ha téged elfelejtének már későn leend
ostoba némber asszonyi állat
te többé már nem kelend
3730.
szilasikati949@gmail.com : A képzeletbeli Teremtőhöz
2025. 02. 13. 14:29
A képzeletbeli Teremtőhöz
Ó, Uram! Aránytalanul
nagy terhet raktál
vézna vállamra,
meg sem kérdezted,
hogy elbírom-e.
Beleroppannak a csontok,
megnyúlnak az ínszalagok,
eleresztik a testem,
széthullok darabokra.
Anyagom őrzik a részek,
de mivé lesz majd a tudat
s az ezernyi érzet?
A szín a színtelenhez képest,
a hang a csendhez viszonyítva,
s lenne-e szép,
ha nem volna a rút meg a ronda?
Egy langyos ölelés is melegít
a fagyos idegenben,
és milyen nagynak érzem
porszem-valómhoz mért
csip-csup szerelmem!
A Léthe emléktelenségébe merülve
mindez megsemmisül?
Megszűnik minden,
mi egykor volt „emberül”?
Ha majd a vállam
szárnyként emelem
fel- vagy alászállva,
s én, a véges,
a végtelen világba kerülök,
megtudom-e, milyen a halál,
az örök?
3729.
Ligeti Éva: Széttolt világban
2025. 02. 04. 00:01
Széttolt világban
Míg mennek előttem,
még jönnek utánam
kirakós napjaim
a széttolt világban.
Fontossá válnak a
hiányzó részletek,
szögletes talapzat,
barokkos ötletek.
Fordulok másfelé,
dacoló viszonyok,
valóság kapuja
rémülten nyikorog.
Kékfrankos fordulat,
zamatos képzelet,
szédelgő világban
cseppfolyós érdekek.
Magával ragadó
titáni gondolat,
sötétből kiemel -
míg az ég befogad.
Még mennek előttem,
ha jönnek utánam
kirakós napjaim
a széttolt világban.
3728.
csubakka9@gmail.com: Kérés
2025. 01. 03. 15:29
Napfényt varázsolnék minden sötétségbe,
fákat, hegyeket másznék meg, s jutnék fel az égbe.
Ott elővenném színes ceruzámat,
s rajzolnék, rajzolnék, hogy elmúljon mindenféle bánat.
Istent, ha kérem, biztos eljut hozzávezető imám,
vagy csak úgy hiszem, s már régóta nem is gondol rám?
Kérem, engesztelődjön meg, túl sok az emberek szenvedése,
Vigaszt hozzon, s legyen mindenütt áldott béke.
Ne csak pár napig tartson a szeretet bármilyen formája,
ne legyen az „ember embernek farkasa”, szolgája.
Legyen örökös béke, nyugtalan lélek ne ártson.
Ez a tudása legyen az embernek, hosszú távon.
3727.
Ligeti Éva: 3.Végletek
2024. 12. 21. 01:42
3. Végletek
Bizonyosság nélkül hordozlak magamban,
mint tengeri kagyló rejti igazgyöngyét.
Fényed mégsem ért el, pedig úgy akartam.
Te görgeted elém az élet göröngyét?
Ördögi táncot jár bennem a feltevés,
miközben háborúk zajában a világ.
Vékonyka fénycsóva a földi küldetés.
Nem segít az ima, sem orosz kaviár.
Ködbe vesző kereszt a templom tetején,
pillanatnyi csendet harangszó darabol.
Isten tekintete az égbolt peremén.
Kételkedem - mégis létezel valahol.
2024.12.21.
