3761.
muranyi.zitap@gmail.com: vers
2025. 11. 14. 16:52
föld
ágyunk világra nyíló jászol
lehunyt szemed mögött megunt
emlékképekre vigyázol
szilánkos múltunkat egyedül őrzöd
és olyankor nem mozdul a föld.
3760.
muranyi.zitap@gmail.com: vers
2025. 11. 14. 16:51
dinnyeárus
úgy vigyáztad a mozdulatlanságot
mint az országút szélén egy nyári
dinnyeárus kivált esténként
amikor elveszett az olvasó
szemüveged és nem ismerted fel a betűket
sem újjászületsz évek kérdése és a járást is
újra kell tanuld szerinted isten megvakult
már unod hogy folyton
csak ketten nézünk a semmibe
a valóságot nem sikerül megjelenítenie
a fejemre húzott paplan alól
kinyúló macskakarom finoman végigsiklott
arcodon máskor te húztad magadhoz a takarót
vagy a horkolást választottad mint zajos
térelválasztót én falnak fordulva ültem föl
álmomban tavaszodott és a rügyek
elveszett olvasó szemüvegedre roppantották tükörképüket.
3759.
muranyi.zitap@gmail.com: vers
2025. 11. 14. 16:50
Casanova
a vízen ringó hajókat nézve
morzsolok az arab pitából szemgödröd
a Canale Grande fodrait veri vissza a szűk
utcák mellett kedvenced a csatornarendszer
Mozart életrajzába menekülök
ezer oldal meglehetősen apró betűs
lapozok kimarad egy szó
tűzpiros a fedele az elejére rákasírozták
a csodagyerek arcát csak még egy falatkát
a trattoriánál néhány csőrös halálmadár
veszedelmesebbek Papagénónál
haláli egy zug
még kanalaznám a tiramisut te innád a söröd
már idegen város ablakában tükröződsz.
3758.
Edit: novemberi
2025. 11. 07. 20:12
novemberi
szürcsölve ittam ma a napfényt
holnap már fagyos lesz a teáspohár
kezem dörzsölve melegítem
ködburok csomagolja az ősz lábnyomát
didergős lesz minden hajnal
halott menyasszonyok fátyla törékeny
sorban állnak várakozva
hópihe csillan a csipkefehéren
3757.
Edit: félelem
2025. 10. 29. 19:11
félelem
hideg kalácsot majszol
egy elkékült arcú gyermek
nyájat terel bajuszos apja
a vezérürü csenget
gyapja véres
szörnyű játékot űztek
a farkasok az éjjel
3756.
Ligeti Éva: Múltba-gyűrt 4
2025. 10. 11. 14:33
Már készen áll a nagy leleplezésre,
tarisznyájában vicsorgó sakálhad.
Tekergő indát fest körme hegyére,
rosszkedvét űzze bolondos varázslat.
Felvert csordaként terelné a gondját,
megtiport évek nyomában fájdalom.
Miért titkolná megrepedt világát,
ha már túlléphet haragon, bánaton.
Tükörben nézi vékony szempilláját,
tekintetében különös rebbenés.
Maga sem érti konok elszántságát -
gúnyos hangokkal ma végre szembenéz.
Megérinti majd különös gyengeség,
serdülőkori versengő viadal,
kidüllesztett mell és deres nyegleség,
magassarkúra fölemelt diadal.
3755.
csubakka9@gmail.com: Voltam...
2025. 10. 10. 10:56
Sivár szobámban idegen az álom,
száraz szememben nincs egyetlen könnycsepp.
Elhagytak, itt ülök magatehetetlen.
A szerencse itt nem időz'.
Nincsek ezerszám, pusztaság köröttem.
Az élet kivetett magából.
Sorstalan, végtelenül magányos vagyok.
Voltam boldog gyermek, tudatlan...
Ha visszajöhetnének azok az évek!
Csak pár napra is, aztán nem bánom:
jöjjön, aminek jönnie kell.
3754.
Tóth Gabriella : Voltam tán...
2025. 10. 09. 14:57
Voltam tán...
Sivár szobámban idegen az álom,
száraz szememben nincs egyetlen könnycsepp.
Elhagyott ő is, itt ülök árván, magatehetetlen.
Korai öregség jutott nekem, a szerencse itt nem időz’.
Nincsek ezerszám, pusztaság köröttem,
lúdbőrös borzadály, elgennyedt lélek.
Az élet emésztetlenül kiköpött,
sorstalan, végtelenül magányos vagyok.
Voltam tán boldog gyermek, tudatlan…
Ha visszajöhetnének azok az évek!
Csak pár napra is, aztán már nem bánom:
jöjjön, aminek jönnie kell!
3753.
Edit: változatlan
2025. 10. 06. 06:04
Ha valaki lezár egy kapcsolatot
függönyt húz egy szűk szobára
Így gondoltam
3752.
Edit: változatlan
2025. 10. 04. 18:59
változatlan
függönyt húztam egy szűk szobára
benne csak egy alacsony ágy van
szirmokat szórtam rá tegnap
gyűrött szélük megégett
mikor rágondolok
édes-savanyú íz keveredik a számban
