3720.
Tóth Gabriella: só és bors
2024. 11. 17. 06:58
Só és bors
Szalonnával tűzdelve jó a pulykacomb...
Látványára megszólal a gyomor-kolomp.
Kitágul a szem, nyáladzik a száj.
Úgy megenné, megsült-e már?
Szép szavakkal üzen a lánynak a fiú.
A lány nem válaszol rá, túlontúl hiú.
Büszkén igazgatja ünneplőruháját:
az apja mérgesen rászól - az istenfáját!
Sül a pulyka, mélyen elpirul a lány.
Hogy mire gondol ő, legyen talány.
Mire e vers? Mi a mondanivalója?
Csak egy átfutó gondolat,
melynek nincsen se sava, se borsa.
3719.
Zseszti: nincs
2024. 11. 16. 10:07
nincs
elég könnyem, hogy kisírjam
elég hangom, hogy kiordítsam
elég dühöm, hogy kitomboljam
elég erőm, hogy összetörjem
elég helyem, hogy ne lássa senki
vagy magányom, hogy ne hallja senki
elég időm, hogy átérezzem
elég hitem, hogy el is higgyem
elég kontroll, hogy kontrolláljam
elég mély gödröm, hogy elássam
nincs az a kés, ami elvágja
nincs az a Krisztus, ki megváltja
nincs
nincs
nincs
megfoghatatlan, láthatatlan
lánggal égő katlan
3718.
Tóth Gabriella : Balul sikerült
2024. 11. 12. 16:44
Mikor még nem volt sàrga irigység
S az ember szemében nem gyúlt zöld láng
Mikor még nem szégyellte isten előtt magát
S a tudás elégséges volt az életben maradáshoz
Élt bogyókon, nem gyilkolta saját fajtáját
Béke, boldog naivság uralta a földet
Akkor jött a hazagság először a kígyó száján
Szórta éva fülébe a kételkedés csíráját
S megszületett a jaj
Másként lett-e volna ha a teremtő
Időben közbelép
Szabadakarat jobb lett volna ha nem létezik?
Nem rabságot szánt isten az embernek
Büntetésből hagyta magára
S az ember most eseng különböző isteneknek
Ezzel is gyűlöletet növesztve ember ember között
Jaj milliárdja úgy tűnik érzéketlen fülekig jut csak el
Terjed a káosz vírusként szaporodva
Nem immunis az ember ellene
3717.
ligeti.leka@gmail.com: Végletek
2024. 11. 05. 15:06
Végletek
Bizonyosság nélkül
hordozlak magamban,
de sosem fordultam áhítattal feléd,
mosolyomban voltál, s hitvány haragomban,
te tervezted hitetlenségem rendszerét.
Bárhogyan lettél
a világ teremtője,
meddő éjszakáim mélyében a magány,
hervadt vágyaimnak sivár temetője -
Valóságosságod halandónak talány.
Romlásba merülő
világunk szédeleg,
józan megfontolás aligha erénye,
rémisztő látomás, kétségek, végletek.
Isten jósága a létezés reménye?
3716.
Tóth Gabriella : Vallomás
2024. 10. 31. 09:45
Nyelvem, gondolataim gúzsba kötve
Elvesznek papíron a száraz szavak
Koppan, mint üres golyó minden sor
Pedig lelkem teríteném ki előttetek.
Faék egyszerűnek, úgy tűnik, maradok
Nem kimondani kell ami foglalkoztat
Rejtve maradjon a szándék, és talány
Hadd gondolkozzék a vers olvasója.
Verseim oly egyszerűek mint ahogy én
Burkolnivaló gondolatok nem kínoznak
Kimondom, leírom, ami eszembe jut
Spontán módon, szinte javítatlanul.
Nem okulok hibáimból? Dehogynem.
Talán egyszercsak fejlődőképes leszek
S írok én is jó modern verseket
De addig beérem, ami tőlem telik.
3715.
Tóth Gabriella : Vallomás
2024. 10. 26. 22:38
Nyelvem, gondolataim gúzsba kötve
Elvesznek papíron a száraz szavak
Koppan, mint üres golyó minden sor
Pedig lelkem teríteném ki előttetek.
Faék egyszerűnek, úgy tűnik, maradok
Nem kimondani kell ami foglalkoztat
Rejtve maradjon a szándék, és talány
Hadd gondolkozzék a vers olvasója.
Nem tudom megtenni, nem is akarom
Egyszerű embereknek szánom soraim
Ha a Teremtő megbüntetett ily formán
Papírra vetett soraim nyugodt szívvel
Vállalom.
3714.
Tóth Gabriella : Pár sor
2024. 10. 25. 13:48
Világlik a Hold, haloványak a csillagok
az esthajnali az, amii egyre csak ragyog.
Vége van a nyárnak, az ősz messze űzte,
tarka falevelet fú a szél, sok megy a tűzre.
Fázós házak mögött didetegnek a lakók,
Mi lesz, ha jön a tél, s befagynak az ablakok?
Nem gondolok vele, inkább a Holdat nézem:
kacsint, hívogat, énekel, legalábbis így érzem.
3713.
Ligeti Éva: Gyászos ősz
2024. 10. 23. 14:58
Gyászos ősz
Lefolyik bőrömről a nyár,
földre hull vágyaim lombja,
a boldogság vándormadár,
felhő könnyeimet lopja.
Eső illatú a hajnal,
ködcsokrokban a hervadás,
gyászom röpül varjúrajjal -
de mikor lesz feltámadás?
3712.
Tóth Gabriella : Csak úgy
2024. 10. 14. 13:47
Én a nugát szeletet szeretem
Nem csoki nem cukor
A kenyeret üresen a májkrémet kenyér nélkül
Fordítva lettem gyártva
Mondta anyám különc viselkedésem miatt
Pedig nincs is benne semmi különleges
A rajzaim krixkraxok én mégis látom mi akart lenni
Ha sokat eszem fogyok
Ha keveset hízok mondjuk ez fura
Nem lett belőlem színésznő
Ahhoz túlságosan együgyű vagyok
Se énekes nincs elragadó hangom
De diplomás takarítónak elmehetnék
Gyűlölöm a koszt a rendetlenséget
Ki protezsálna be diplomata vagy politikus házvezetőjének?
Kiseperném a hazugságot az álságos helyzeteket
Kiszellőztetném a csalást lopást
De mégsem hegyeket képtelen vagyok megmozgatni
Maradok ami vagyok képzelgek rutinosan
Így nem vagyok boldogtalan
3711.
Szilasi Katalin: Dilemma
2024. 08. 27. 14:22
Dilemma
Voltam-e én, mielőtt lettem?
Őrzi-e titkos tarsolyban a lélek
vagy az elme egykori létem?
Vagy csak a vaksi anyag
puszta szeszélye, hogy most és itt vagyok?
Látom, hogy az ég fölöttem ragyog,
s a földben a magok
rugdalódznak, mint anyaméhben
a kikívánkozó magzatok.
S ha majd egyszer lábam lógázom
/ha van valahol/ a másik világon,
tudatosul-e bennem
az itt már nem-létezésem?
