3748.
Edit: egyedül
2025. 09. 07. 15:14
egyedül
megint a kocsmában ivott
a küszöbön kioldja cipőjét
zokniban oson a házba
levetett árnyékát
a székre hajtja
bebújik az ágyba
maga mellé
jégbugyor ágyéka
lassan olvadni kezd
3747.
Ligeti Éva: Múltba-gyűrt
2025. 08. 31. 16:18
Múltba-gyűrt
Már készen áll
a nagy leleplezésre,
tarisznyájában
vicsorgó sakálok.
Tekergő indát fest körme hegyére,
rosszkedvét űzzék virtuóz vonások.
Felvert csordaként
terelné a gondját,
megtiport évek
még most is sajognak.
Messzire űzné ifjúság vadonját -
benne még gúnyos szavak kavarognak.
Tükörben nézi
vékony szempilláját,
fátyolos harag
ül tekintetében.
Maga sem érti konok elszántságát.
Ma még mi vár rá sors előterében?
Találkozik majd
hűvös rezzenéssel,
múltban megfogant,
s túlhordott haraggal.
Kidüllesztett mellű, deres nyegleséggel,
magas sarkúra emelt diadallal.
3746.
Edit: vagyok
2025. 08. 30. 12:04
vagyok
a villámok felhasították az eget
kifordult egy új dimenzió
megperzselt csonkok között kúszva
keresem régi önmagam
levedlett poharak kristálytiszta bőrén
csúszkáló alkonyi pillanat
3745.
Edit: hústalanul
2025. 08. 28. 16:43
hústalanul
minden nap lehullik rólam egy darab
hempereg a porban árva kutyák között
falánk étvágyukat nem érdekli hogy rothadt
az élőből néhány kilo még hozzám nőtt
keresem a cérnát és a tűt
visszavarrnék magamra némi zsírt
legyen mitől hánynom holnap
amikor lenyelem újra a kinint
3744.
Edit: szanaszét
2025. 08. 26. 19:31
szanaszét
szakadjon rám az ég
üvöltsön az is aki kincset remél
amikor az éj húz sötét kabátot
érezni akarom az üvegszilánkot
vájjon talpamba sávot az idő
legyek aki most majd kidől
omoljon szét az egyetlen sor
csontvázzá fogyjon
ami soha nem volt
3743.
Edit: szanaszét
2025. 08. 26. 16:04
szanaszét
szakadjon rám az ég
üvöltsön az is aki kincset remél
amikor az éj húz sötét kabátot
érezni akarom az üvegszilánkot
vájjon talpamba sávot az idő
legyek aki a sorból kidől
omoljon szét az egyetlen sor
csontvázzá fogyjon
ami soha nem volt
3742.
Edit: micsoda nap
2025. 08. 20. 13:56
micsoda nap
a kútnak nincs parazsa
az enyém is elfogyott
félig hűlt üszkös darabok között
óvatosan osonok
közben felnézek
hunyorítva a Napba
milyen gazdag
sejtése sincs róla
3741.
szilasikati949@gmail.com: Apokrif imádság
2025. 06. 28. 18:39
Apokrif imádság
Gyöngeségünkben, Uram,
téged teremtettünk magunk fölé,
saját képmásunkra.
Képzelőerőnkből, lásd, csak ennyire tellett,
bocsáss meg nekünk érte.
És bocsásd meg, ha nap mint nap
vétkeinkkel zaklatunk,
de gyávák vagyunk
feloldozás nélkül hordozni
vélt vagy valós bűneinket.
Kellesz nekünk, hogy megerősítsük a lelkünket,
így talán nem féljük majd annyira a halált.
3740.
gyurika@zalangyorgy.hu: kilenc
2025. 06. 11. 09:15
Én már nem mennék bowlingozni.
Érik, hogy előbb-utóbb
a bábuk gurítanak.
3739.
ÖNE: fut szalad lót
2025. 06. 06. 21:31
fut szalad lót
éppen a kertből jött
kezében petrezselyemlevelek
orrán szemüveg
lábán mamusz
a kérge legyúrva
a szőnyegrojtok rendetlenek
a kályha mellett
a felpúposodott linóleumba botlik meg
feje előrebukik az okuláré már a levegőben
karlendítéssel majdnem sikerül egyensúlyba hozni magát
tompán puffan az ötvenöt kiló
a rezsón kozmálódni kezd a paprikás krumpli
