3769.
Ligeti Éva: X1. Múltba-gyűrt
2026. 01. 03. 19:22
X1. Múltba-gyűrt
Denevér-homályban tapogat a hajnal,
árkok mélye sötét, a holdfény halovány.
Párnájáról fordul, friss álmot marasztal,
homlokán átsuhan csipkebokor-magány.
Ballagási emlék, laponként hiányos,
tarisznyája mélyén szűkölő üresség.
Megfakult tablókép nélküle homályos.
Félretolt világa kallódó semmiség…
Tükör előtt készül, csinosítja arcát,
szempilláját festi, szemében rebbenés.
Maga sem érti a konok elszántságát,
gúnyoló hangokkal ma végre szembenéz.
Hirtelen lepereg róla a szürkeség,
serdülőkori dac, méltatlan viadal.
Bordái mögött a félretolt büszkeség -
már magas sarkúra állított diadal.
3768.
Edit: mindennapi bűneink
2026. 01. 02. 14:19
mindennapi bűneink
amikor falod a gesztenyepüret
nagyokat nyelsz
az élvezettől elpirulva
suttogod
- ilyet vegyünk máskor is -
mintha a halk szó
mentesítene
minden bűnödért
amit tested ellen
vétkezel
3767.
ÖNE: próbálkozunk
2025. 12. 29. 13:16
próbálkozunk
leveleket küldünk
soha nem volt címekre
kérdéseket súgunk
hallójárat nélküli fülekbe
gondolatot közvetítünk
amit elfúj a szél
a szerelem megrepedt
porcelánbabafejhéj
3766.
Ligeti Éva: Múltba-gyűrt X
2025. 12. 28. 18:09
Múltba-gyűrt X
Denevér-homályban tapogat a hajnal,
árkok mélye sötét, a holdfény halovány.
Párnájáról fordul, friss álmot marasztal,
merengő szemében csipkebokor-magány.
Ballagási emlék a poros tarisznya,
lapuló terében dacoló üresség.
Formás lábaira simuló harisnya,
miniszoknya nélkül áttetsző semmiség.
Tükör előtt készül, a nap már beragyog,
lágy tekintetében különös rebbenés.
Fejében számtalan gondolat kavarog.
Gúnyoló hangokkal ma végre szembenéz.
Hirtelen lepereg róla a szürkeség,
serdülőkori dac, méltatlan viadal.
Mellére feszülő őszhajú büszkeség,
már magas sarkúra állított diadal.
2025.12.28.
3765.
Ligeti Éva: Múltba-gyűrt ()1
2025. 12. 26. 20:35
Múltba-gyűrt ()1
Denevér-homályban tapogat a hajnal,
árkok mélye sötét, a holdfény halovány.
Párnájáról fordul, friss álmot marasztal,
merengő szemében csipkebokor-magány.
Ballagási emlék a poros tarisznya,
megkopott terében táguló üresség.
Formás lábaira simuló harisnya,
múlt idézetében egyszerű semmiség.
Tükör előtt készül, kifesti képmását,
míg tekintetében különös rebbenés.
Már maga sem érti konok elszántságát -
de gúnyos hangokkal ma végre szembenéz.
Hirtelen lepereg róla a szürkeség,
serdülőkori dac, méltatlan viadal.
Mellére feszülő őszhajú büszkeség,
már magas sarkúra állított diadal.
3764.
Ligeti Éva: Múltba-gyűrt ()
2025. 12. 11. 13:34
Múltba-gyűrt 0.
Denevér-homályban tapogat a hajnal,
árkok mélye sötét, a holdfény halovány.
Párnájáról fordul, friss álmot marasztal,
lágy tekintetében csipkebokor-magány.
Ballagási emlék a poros tarisznya,
s nélküle fakuló csoportkép-töredék.
Formás lábaira simuló harisnya,
miniszoknya nélkül, súlytalan kötelék.
Tükör előtt készül, festi szempilláját,
még tekintetében különös rebbenés.
Már maga sem érti konok elszántságát -
ma gúnyos hangokkal egyszercsak szembenéz.
Hirtelen lepereg róla a szürkeség,
még serdülőkori méltatlan viadal.
Kidüllesztett mell és a deres büszkeség,
már magas sarkúra állított diadal.
3763.
Szilasi Katalin : Keresztfa-sors
2025. 12. 10. 22:47
Keresztfa-sors
Állt a keresztfa,
tartotta drága terhét.
Könnyet rügyezett.
Szomjúságot érzett.
Gyökerezni akart,
nyújtózni le, a mélybe.
Leveledzeni, mint élőfa korában,
hogy takarja a végső sóhajtás
előtt eltorzuló arcot.
Vizet akart fakasztani,
a halottnak jár az utolsó mosdatás.
De csak állt tehetetlenül.
A csoda elmaradt.
Férfiak, nők jöttek,
lepelbe tekerték a testet, elvitték.
Üres a kereszt.
Már megszolgálta magát.
A tűzre vele.
3762.
szilasikati949@gmail.com : Keresztfa-sors
2025. 12. 09. 20:13
Keresztfa-sors
Állt a keresztfa,
tartotta drága terhét.
Könnyet rügyezett.
Szomjúságot érzett, mint élő fa korában soha. Szeretett volna gyökeret ereszteni le, a mélybe, leveledzeni, hogy sűrű lombjával eltakarja az utolsó sóhaj után eltorzuló arcot.
Szeretett volna vizet fakasztani, hisz a halottnak jár az utolsó mosdatás.
Egy idő után férfiak, nők jöttek. Lepelbe burkolták a testet, elvitték. Ő pedig egyedül maradt.
Üres a kereszt.
Már megszolgálta magát.
A tűzre vele.
3761.
muranyi.zitap@gmail.com: vers
2025. 11. 14. 16:52
föld
ágyunk világra nyíló jászol
lehunyt szemed mögött megunt
emlékképekre vigyázol
szilánkos múltunkat egyedül őrzöd
és olyankor nem mozdul a föld.
3760.
muranyi.zitap@gmail.com: vers
2025. 11. 14. 16:51
dinnyeárus
úgy vigyáztad a mozdulatlanságot
mint az országút szélén egy nyári
dinnyeárus kivált esténként
amikor elveszett az olvasó
szemüveged és nem ismerted fel a betűket
sem újjászületsz évek kérdése és a járást is
újra kell tanuld szerinted isten megvakult
már unod hogy folyton
csak ketten nézünk a semmibe
a valóságot nem sikerül megjelenítenie
a fejemre húzott paplan alól
kinyúló macskakarom finoman végigsiklott
arcodon máskor te húztad magadhoz a takarót
vagy a horkolást választottad mint zajos
térelválasztót én falnak fordulva ültem föl
álmomban tavaszodott és a rügyek
elveszett olvasó szemüvegedre roppantották tükörképüket.
