3777.
csubakka9@gmail.com: volt, van, nincs
2026. 08. 22. 23:45
volt, van, nincs
ajtómonzárt kilincs
nem nyitom ki se rossznak, se jónak
ki tudja mit hoz a holnapp
bármit, akármit
nem működik már a hit
ha egyszer elmegyek
tovább nem szenvedek
3776.
csubakka9@gmail.com: vers
2026. 08. 22. 23:40
Már nem fáj
Hátat fordítok, és futnék a távolba,
ahol idegen szél hordja el a nevemet.
Ne maradjon utánam semmi —
csak a csend, amelyben eltűnök,
mert a hit már nem tart meg engem.
Volt bennem fény, lobogó, fiatal tűz,
most árnyék vagyok, régi vágásokkal.
Elvesznék — mégis visszafordulok,
nem hagyom, hogy nevessenek rajtam.
Még egyszer nekifutok a szeretésnek,
akkor is, ha nem vár rám senki.
Cipelem a terheket hangtalan,
mint aki a vihar alatt is tovább megy,
még ha szidnak is minden lépésnél.
És ha egyszer eltemetnek,
csak annyit írjatok fölém:
kevés volt jónak, embernek.
3775.
csubakka9@gmail.com: javítás
2026. 08. 22. 23:39
Már nem fáj
Hátat fordítok, és futnék a távolba,
ahol idegen szél hordja el a nevemet.
Ne maradjon utánam semmi —
csak a csend, amelyben eltűnök,
mert a hit már nem tart meg engem.
Volt bennem fény, lobogó, fiatal tűz,
most árnyék vagyok, régi vágásokkal.
Elvesznék — mégis visszafordulok,
nem hagyom, hogy nevessenek rajtam.
Még egyszer nekifutok a szeretésnek,
akkor is, ha nem vár rám senki.
Cipelem a terheket hangtalan,
mint aki a vihar alatt is tovább megy,
még ha szidnak is minden lépésnél.
És ha egyszer eltemetnek,
csak annyit írjatok fölém:
kevés volt jónak, embernek.
3774.
Szilasi Katalin : Ha nem kopogtatsz...
2026. 08. 09. 18:11
Ha nem kopogtatsz...
Ha nem kopogtatsz, úgy lépsz a szobámba,
már tudom, tudod, hogy elfogadtalak.
A tétlen "szöszsötétben" felragyog a lámpa,
ha jössz, derű teríti meg az asztalt.
Néha bor is kerül a vizespohárba,
vérpiros színű vagy csurranó arany,
és mesélek még kakastejes kalácsot,
felezvén veled barna rozscipómat.
A falak körben felénk hajolnak,
hogy hallják kevés szavam és értő csöndedet.
Ágyad megvetve már,
álmot is találok majd neked.
Riaszt a reggel.
A küszöb megállít még egy pillanatra.
A kilinccsel zörögsz.
Menj hát! Minek nekünk a búcsú?
Egyszer majd úgyis visszajössz.
3773.
Edit: válasz nélkül
2026. 07. 16. 22:03
válasz nélkül
délibábok
frissen fakadó kétes tükre
csalódott látnok
elveszett hite
belesimul az út szögleteibe
lefátyolozott a szerelem
titkok összesimulva fekszenek
a vágyak oldalzsebeiben
3772.
Bakos Fanni: gyengédebben
2026. 05. 07. 15:09
gyengédebben
kitartva sem érezném már
a súlyát de vállam rándul
ahogy tenyerem közelít
ütve meg tudna-e
fordítani belül ott is
taszít minden pólus
széthúznak körvonalaim
és besatírozom magam
bőröm legyen porzó
sötét piszok hiszen
nem fedhet el a tiszta lap
amíg a szín alatt elég
mélyre le nem bukom
azt mondják
mentőcsónak kell de
pallón jár a kíméletem
és tengerre vetem amit
partjaimon fosztogatok
fél lábam horgonyszár
karom ostor csukott karám
az ölem és nem hajtom ki
állhatatlan lovaimat
nem sétáltatom meg
ajtókaparásomat csak
kérem magamban hívd beljebb
simogasd legalább
de a kezem nyitva szorít
ökölbe zárva integet
azt mondják
meg hogy lehet gyengédebben
ha pólus bennem a szándék
és taszítja súlytalanul
kitartott tenyerem
3771.
Szilasi Katalin : Múlhatatlan
2026. 04. 30. 16:28
Múlhatatlan
Itt kuporgok a szalmaágyon,
a jó, öreg derékalj zizeg.
Kútról hoztam kannában vizet,
mint azon az "egyszervolt" nyáron.
Egyedül voltunk, velem-veled,
meg egy nagy szelet zsíroskenyér
olvadozott csöndben a fehér
abroszon. Tudtuk, hogy nem lehet.
Hallom a hangom, hogy nem szabad,
otthon a férj, gyerek, vasalás,
neked asszonyod, a hivatás.
S valami belső parancsolat.
Ma már öledbe gömbölyödnék,
az érintésed hiánya fáj.
A rozsdás ajtókilincs se zár.
S a kőtáblám is összetört rég.
3770.
Ligeti Éva: X2. Múltba-gyűrt
2026. 01. 18. 21:47
X2. Múltba-gyűrt
Denevér-homályban tapogat a hajnal,
árkok mélye sötét, a holdfény halovány.
Párnájáról fordul, friss álmot marasztal,
derengő homlokán csipkebokor-magány.
Tarisznyája alján dübörgő üresség,
tolakodó emlék maradt a ballagás.
Falakat emelt a nagyfiús nyegleség -
évtizedek árnyát szőtte a hallgatás.
Tükör előtt készül, a napfény beragyog,
hunyorgó szemében különös rebbenés,
lakkozott körmein vad inda kanyarog,
gúnyoló hangokkal ma végre szembenéz.
Hirtelen lepereg róla a szürkeség,
serdülőkori dac, méltatlan viadal.
Mellkasán feszülő bizsergő büszkeség,
már magas sarkúra állított diadal.
3769.
Ligeti Éva: X1. Múltba-gyűrt
2026. 01. 03. 19:22
X1. Múltba-gyűrt
Denevér-homályban tapogat a hajnal,
árkok mélye sötét, a holdfény halovány.
Párnájáról fordul, friss álmot marasztal,
homlokán átsuhan csipkebokor-magány.
Ballagási emlék, laponként hiányos,
tarisznyája mélyén szűkölő üresség.
Megfakult tablókép nélküle homályos.
Félretolt világa kallódó semmiség…
Tükör előtt készül, csinosítja arcát,
szempilláját festi, szemében rebbenés.
Maga sem érti a konok elszántságát,
gúnyoló hangokkal ma végre szembenéz.
Hirtelen lepereg róla a szürkeség,
serdülőkori dac, méltatlan viadal.
Bordái mögött a félretolt büszkeség -
már magas sarkúra állított diadal.
3768.
Edit: mindennapi bűneink
2026. 01. 02. 14:19
mindennapi bűneink
amikor falod a gesztenyepüret
nagyokat nyelsz
az élvezettől elpirulva
suttogod
- ilyet vegyünk máskor is -
mintha a halk szó
mentesítene
minden bűnödért
amit tested ellen
vétkezel
