tömegbe gyűrt magány
nem kopognak
nincs miért
a szó is ritkul és kimért
ajtót nyitni nincs kinek
csábítják a fentiek
remete és fejvesztett
barátok közt elvesztett
senkinek sem érdeke
így tűnik el élete
koponyáján sírhalom
másnak őröl a malom
siratják majd vagy azt sem
fel sem tűnik él-hal-e
hűlt helyére száz akad
netvilágon nincs lakat
együtt-maga mit sem ér
tömegbe gyűrt magányban él
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-02-05 12:59:23
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-05 13:05:25
