|
Újra esik az eső. Szeretem, megnyugtat
hogy ilyenkor a természet mostoha és keserű,
és hogy az elkülönítő ész csak rá a megoldás:
istenesen horganyzott falaink, öltözetünk
mérséklő kerete, a felszabadító gondolatok
melegágya: magány! Újra esik az eső.
De ha megszűnik az égszakadás, és felsüt a nap odakint,
és a leányok gyöngyházas kacagással feneketlenkednek,
zabolátlan gyönyörűséggel pajkoskodnak a réten,
és engem száműznek körtáncukból csak a nimfák-
látom, öncsaló bűvészet csak az elkülönítő ész,
az eső is alig csak pár órácskán át igazolhat.
De mert kimaradtam a napsugaras játszadozásból,
csak azért sem körmölök papsajt átkot az életörömre!
Akkor sem, ha csak átkommal provokálhatnálak
benneteket foglalkozni velem, kedves kicsi nimfák!
Dísszalagos, szélhámló traktátusomat, lompos
asztalláb- dalomat hadd ajánljam csak nektek,
még fentebb pallérozni a kényességeteket! Legyetek
még könyörtelenebbek, még sokkal válogatósabbak,
szokjátok meg a feltétlen, tényűző hódolatot!
Legyetek új ideáljai ennek az égrekedéses kornak,
a törvénytáblák válsága után a szeszélyeteket
hadd féljük- imádjuk! Hadd pusztuljon a törvény
ott, ahol elbiggyesztitek ajkatokat kicsikét is!
Nektek kell, kicsi nimfák, tisztára gyötörni a Földet!
Ne görbülhessen az emberfaj piszkos, csúnya kohói alá,
ágyát és ágyásait gondozza helyette! Ne vívjon
kakasviadalt, ha értetek vív is, tegye vértelenül,
mert nektek az Iliász öldöklő pátosza ódivatú!
Nektek kell, kicsi nimfák, tisztára gyötörni a Földet!
|
