héliosz...
a szomszéd ház vályogfalát én meszelem, együtt a saját tornácunkkal mikor arra kerül a sor (nem szeretném az elhanyagoltságot látni, bár egyre kevésbé zavar az elmúlásból származó nyomok látványa) ilyenkor mindig szemgyulladást kapok - a munkám eredményeképpen - a hófehér falról visszaverődő sugaraktól… olvasás közben hátradőlve a fotelban, kellemesen süt be ablakunkon (egészen novemberig letudjuk fűtés nélkül, mert elég annyi meleg az őszi éjszakákban, amit ilyenkor napközben szobánkba befogunk s megőrzünk a spalettákkal), kíváncsian kukucskál theia gyermeke a mindentlátó héliosz, s lesi, mit olvasok éppen (kakaskukorékolásról, az ég boltozatáról, négylovas kocsiról, keleti és nyugati palotákról, ókeanoszról, meg aranyhajókról szólnak a mesék), mígnem a szemfárasztó történetektől (vagy örömömben) ki nem csordulnak a könnyeim… azt hisszük az értékes drága, s ami drága az értékes… a plazmatévék reklámsugaraival ránk köszönő világ csábítása erősen vakító, s ezért észre sem vesszük, mennyi mindenünk van, amiért soha, senkinek sem kell fizetnünk… köszönjük emese…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Palócföld, 2019
Feltöltés ideje: 2020-10-11 23:42:20
Utolsó módosítás ideje: 2020-10-11 23:42:20
