Augusztusi harangok

Az augusztusi harangok hangja mindig a fülembe fagy,
Mint süketnek az illeszték mély fájó nyomot hagy.
Mert apámat szólítja minden nyár végén.
S már jön is látom, igen, Ő az én Apám.
Még érzem számban is vidám mosolyának ízét,
Még érzem fülemben a szolid dorgálását.
Kicsi voltam, s míg házunk helyén homokoztam,
Minden délelőtt a Kossuth tér alatt vájtad az alagút falát,
Minden délután épült a szülői ház, ügyes, erős kezed nyomán.
Nem, nem hagytalak el, most is látom arcodat,
hogyan játszottál, és szeretgetted unokádat.
Látom még szép arcodat halálos ágyadon,
Nem lélegeztél, megborotváltalak,
ruhát kaptál, nyakkendőt, mosollyal fizettél.
Ha itt vagy, egy dolog van mit kell szemedre hányjak,
-Korán elmentél! nem haragszom jobb a szenvedésnél,
Modoroddal, biztos kedvence vagy ott fenn az angyaloknak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-17 13:24:29
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-17 13:24:29