| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
|
Albert Zsolt |
Hazafelé |
|
Nincsenek elágazások, csak út amin haladunk.
Talán a vihar, ami újra eljön, még megmenthet.
Távolodni hova? Elbújni nem érdemes,
amíg letisztul fejünkben az irány, legalább
egy forgószelet levetkőzhetünk. Zivatarok illata,
születés és halál mohazöld kövein, dobogó,
hosszú vágták mellkas alakú felhőcsarnokon át.
Hegy emelkedik, szürkehangú, de nem rejthet
tövistenger a távolság kongó szemgödrein.
Mikor a sötétség méhéből életbe érkezünk,
alattunk a harag éles réteglemezei ütköznek.
Az első mondat hallható kell, hogy legyen.
Viharon átjárható folyósó a megbocsátás,
amire szükség lesz majd. Hetvenszer hétszer.
Egyszer találkozunk szellem és test között,
megismerjük egymást, haragtól szerelemig
és mehetünk fájdalom nélkül hazafelé.
Később leülünk egy padra a belső udvaron,
ahol kifeszült a nyugalom és száradunk,
amíg félelmeink elgurulnak kint az utcán.
Könnyű lesz a nyár, piros tetőcserepek alatt.
|
|
|
Hagyjon üzenetet a költőnek!
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listához.
Az e-mailküldési lehetőség megszűnt.
|
|
|
| POFAVIZIT | |
Stiller Kriszta
Ha érdekelnek a szerző versei, kattints a képre!
(Új szerzőért a bal felső sarok dokk.hu logójára klikkelj!)
|
|
| Aktuális nagyítás | |
| DOKK RSS | |
A DOKK fennállásának 10. évfordulója alkalmából megtartott rendezvénysorozat anyaga a
dokkestek.blogspot.com -on.
|
|
|