NAPLÓK: útinapló Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 16:21 Összes olvasás: 131909751. | [tulajdonos]: ki-mit-tud? | 2018-02-12 13:13 | Igazság szerint még kockázatos dolog volt átkelni, de hát az alkalom nem mindennapi. Mindig is tudta, hogy eljő ez a nap, amikor a Napnál világosabb lesz: itt az Ő ideje. Alaposan beöltözött, a kéziratot a szíve fölé helyezte el, a papramorgót pedig a mája fölött lévő, könnyen megközelíthető zsebecskébe. Alighogy elindult, máris késztetést érzett a pálinkás laposüveg újfenti megpillantására, mi több, a csodálatos matéria torokra öntésére. A kövezésnél nagy levegőt vett, belőtte a vár irányát, s nekivágott az útnak. Órájára pillantott, s biztos volt benne, ha nem lesz semmi baj, akkor ott lesz időben. A kb. másfélórás út lassan fogyott. Eszébe jutott, hány és hány alkalommal kellett átélni azokat a megaláztatásokat, amelyek során számtalanszor kirúgták a különféle szerkesztőségek, különféle szerkesztői. Most úgy érezte, mindennek vége lesz. Végtelen egyhangúsággal nyikorgott a bakancstalp a mínusz tíz fokban. Visszanézett és megállapította, hogy félúton járhat. Szép komótosan elővette a kéziratot. Meleg pillantást vetett rá, s visszahelyezte a szíve fölé. Ezután elégedett mozdulattal emelte ki a jófajta párlatot a mája fölötti zsebből. Lecsavarozta a zárókupakot, s a csodás illat keltette nyálképződményt visszanyelve, meghúzta amúgy emberesen a fűtőanyagot. Érezte, miként válik vérré, árad szét az egész testében, s könnyíti súlytalanná teljes lényét. Új erőre kapva, fáradhatatlan hévvel tette meg az út másik felét. Egy óra tíz perc, nyugtázta az eltelt időt, amikor felkapaszkodott a túloldali kövezésre. Visszatekintett Fonyódra, s látta a jövetel nyomából képződött nyílegyenesnek nehezen nevezhető vonalat, majd elindult, hogy idejében odaérjen a szigligeti alkotóházhoz, ahol a nagy író dedikálja legújabb könyvét.(Mesélik, hogy a mű elkészültekor Szigligetnél próbát tett, s járni kívánt a vízen. Egyesek látni vélték, hogy megtett egy rövid sétát, de többen állították, hogy mindaz csak a kövezés tövében történt és szemfényvesztés volt az egész.) - Kinek írhatom a dedikációt? - kérdi a nagy író kissé fáradtan. - Jómagam is író volnék, kérem. Nevem: Szántóvető Dezső – hangzott a válasz. TISZTELETTEL SZÁNTÓVETŐ DEZSŐ KOLLÉGÁMNAK: Pista Ebben a pillanatban egy gyors kabátgombolás, s mintegy válaszkén az asztalra kerül a szív fölül a kézirat. A címlapra csupa nagybetűvel A NAGY ÍRÓNAK, SZERETETTEL ! Kis betűkkel: aki járni tud a vízen! Most jöttem át Fonyódról! Tisztelője: Dezső.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|