NAPLÓK: útinapló
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 01:05 Összes olvasás: 132436| 745. | [tulajdonos]: második libikókázásom a haláll | 2018-01-31 15:37 |
(Z.T-nek)
…a nyár a Függetlenség utcai fiúkat is odacsalogatta a téglagyári belsőtóhoz. Bejártuk minden zeg - zugát a környéknek. A megszállt vidék lassan- lassan kiadta minden titkát.
Így bukkantunk az öböl melletti nádasban egy elsüllyedt ladikra.
Némi szemrevételezés után, kihúztuk a roggyant vízi-alkalmatosságot, majd
az öbölre toltuk. Elindultunk első hajóutunkra. Tízen eveztünk befelé a tó egyre mélyülő szakasza felé.
Míg viking álmaink átszálltak a túlpartra, csónakunk tízünk terhét nyögve, halálos hínárok fölött evickélve elsírta magát! Mi, a magunkkal vitt üres festékes dobozokkal, rossz bögrékkel, lábasokkal, görcsbe görbeddt markunkkal mertük a vizet a tébolyodó ladikból.
Tízen, térdig a betörő vízben (nem messze anyáink készülődő zokogásától)
taknyunk gleccsereit visszaszívva küszködtünk a túlsó partért. A beömlő víz buborékos pezsgésében ijesztő borzongást véltünk fölfedezni, és ismeretlen kozmikus magány ránk zuhanására lettünk figyelmesek (te talán épp ekkor dobtad be horgaidat a báger vizébe: pimasz keszegekre, s hálás kárászokra epedezve)
Mi tízen, amikor lélekvesztőnk alólunk kifulladva alászállt, iszonytató kétségbeeséssel, fuldokolva kapálóztunk az életben maradás utolsó nádszálaiért, s az ezerkarú sásas felénk lengő leveleiért.
Végül a halálos kimenekülésünkből, visszanézhettünk a martalék tükrű tóra és lelkünket kiadva zuhantunk a part menti fűre: ránkszakadtak cserbenhagyó perceink.
Félájultan támolyogva indultunk, hogy a csínyt leszárítsuk, az égetőkemencék kihűlő ötvenfokos sivatagába.
A kiszáradt levegőjű katlanokban dideregtünk apáink bazaltos tenyerétől. A békanyál és a téglapor piros-zöld páncéljában, az ijedt ördögök hazafelé botorkáltak. Már várt ránk a szédítőerejű nyakleves megtartó áldása.
*
ui. úszni nem, megúszni igen…
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
