NAPLÓK: útinapló Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 13:07 Összes olvasás: 132148| 55. | [tulajdonos]: A máglyára vetett bűnbocsánat | 2011-02-07 16:04 | Az elsuhant léttizedek felejtős homályából,
mágikus ölelések tébolyító mámorát
idézve: ittunk a bűnvágy mindenható borából.
A kivérzett bűntudat ülte édeni torát,
.
s, tehetetlen volt a meghasonlott parancsolat.
Testnyomatok izztak az Engels téri jázminok,
kutyák hugyozta porában, s a gyönyör megcsalat.
Élveteg élet-ok, lehet- e barbár halál-ok?
.
Szerelmi bűntetteink súlyos kipárolgása
hírül vitt minket a szférákig, s Isten megorrolt:
pallosával kettészabta, ami addig egy volt.
Nem maradt más hátra, a szerelem elhantolása.
*
Minden, ami volt az elholt, ami maradt az a VOLT.
*
ITÉLET:
Huszonnyolc év hitélet!
Nézd szerelmünk mivé lett?
Életünk egy idézet,
voltunkban volt igézet!
(féljük az Istent, de kérjük is)
| |
| 54. | [tulajdonos]: Úr-i muri | 2011-02-05 11:49 |
Az Úr miképpen megteremt
egy új léttéri világot megent,
kifújni magát, fallabdázni ment,
a bukott(?)angyal, s a President.
*
Közben,
hajnalpír árnyalatú boldog kérésztánc,
világvég- kábulatú mámoros románc.
Majd,
a szél méla lengedezvén, mint pitypang ernyőket
vitorláztat szeszélyesen az elhidegült léttérben.
*
S, bár az Úr, teremtménye felett megpihent,
az idő konok ostora pattog itt lent.
Elszánt táncunk ellobbant piruett,
a gyönyör mámorából betű lett.
| |
| 53. | [tulajdonos]: Esteledik | 2011-02-04 10:51 | …egy ideig még
az elme
válogat
az emlékezet
bugyraiban.
Majd a
mindenható,
tuti kémprogram
kihányja az agy
titkos zugaiban
rekedt
tévelygéseink
rovásait…
Tisztelt Bíróság!
Kikérem
magamnak
az
összes
elfeledett,
sutba vágott,
kikényszeríttet, s
bizonytalan eredetű
emlék
fejemhez vágását!
de, mi ez,
a végítélet?
| |
| 52. | [tulajdonos]: Vérszázadunk | 2011-02-03 11:17 | Persze, Bukovina elesett. Engem már akkor megfenyegetett az ég, s a muszkák. Abban a húsz éves testben, részarány hányadom a gyanútlan keringésben, zakatolt, mint ahogy a rabláncra fűzve, a marhavagonok is mind messzebbre el, egészen a gyapotföldekig, a mandulaszemű apró emberek, szikkadt vidékéig. Taskentig, meg még tovább, vagy kétszáz kilométerre a világvége irányába. Aztán jurtanyánk ajtó nélküli börtönében gyűltek, gyűltek rováserdőnyire a megkaristolt napok. A közeli falu megszokott bennünket, mi a falut. Cserzetté vált életünket a végeláthatatlan gyapotföldeken, a reményt, a hon- és miegyéb vágyakozások tartották ébren. A női szemek a csador mögötti illegalitásban villogtak. Tudván tudtuk, szoknyát, csadort felhajtani, azonnali fejbelövés terhe. De, idők multával ki ne vállalná ezt a nevetséges feltételt? A „halálos” aktusnak, bár tanúja nem volt, mégis apró lovakon, veszedelmes ítéletvégrehajtók indultak. Vészterhes csujjogások hangjai repdestek, mint a vérszomj, a bosszú sikoltozó madarai. Hozták a hírt. Egy téboly-rántással letépet kantár. Egy szökkenés a ló hátára. Egy szökés egy korán kínálkozó pusztulásból. Mindegy is merre, csak el onnan. Lehetőleg Nagylóc megszépült lankái felé. Oda, ahol Kocalik Erzsébet már javában felcseperedőben. Oda, ahol a jó cimborák a kocsmában röhögnek valami cigányviccen. Oda, ahol a gulyás, a Kutyahegy oldalából, minden este tárogatószóval tölti be a völgybéli falu csendjét. A sok ezer kilométer távolság, gyilkos közönnyel állta el a menekülés útját.
| |
| 51. | [tulajdonos]: '56 | 2011-01-31 14:46 |
'966-ban, így szeptember táján, az egyik este átjött hozzánk Pástét bácsi. (Erikának az apja) Az utcában nagy tekintélynek örvendett, hiszen a sok téeszcsés, téglagyári munkás, kubikus és rendőr között ő egy igazi világlátott embernek számított. Nemzetközi Kalauz volt. Az NDK - Abony viszonylatot számtalanszor megtette. Szóval, a konyha asztalnál ültünk, amikor Pástét bácsi sejtelmes vigyorral, gyújtott rá esedékes cigarettájára, aztán köhögött egy jó mélyről jövőt, és jó hosszút.
Végre megszólalt, no Berci szomszéd, lesz-e 66-ból 56? Apu csak a vállát vonogatta, majd , hogy még is mondjon valamit, kicsit körülnézett, mintha azt mérlegelné, hogy szóljon e a kölykök előtt, aztán csak odavetette, hogy a ruszkik úgyse engedik Pástét szomszéd! Húgommal összenéztünk a különös találós kérdést hallva... aztán csodálattal néztük Pástét bácsi szokásos mutatványát: a cigaretta hamu megtartását az utolsó szívásig. Bámultuk, hogy a cigaretta henger, hogyan válik ugyancsak hengeres hamuvá, dacolva a fizika törvényeivel. Néztük, néztük, mikor omlik már le és válik végre porrá…
| |
| 50. | [tulajdonos]: FÁTUM | 2011-01-25 10:49 | Elejtett dió.
Varjúbánat a fagyban.
Surjánígéret.
| |
| 49. | [tulajdonos]: Régies song a megfagyott tűzrő | 2011-01-21 13:18 | … és
elragadta őt egy mozgólépcső,
majd, szokatlan borzongás a testben
és nem láttam őt többé már Pesten,
s vidéken, s nem hozta el a képcső
sem, elhagyta a közös világot.
Látni sem akarok többé virágot!
Évekig kutattam és kerestem,
Vártam, éjhaja majdcsak meglibben!
Az idő késsel vájkált a sebben.
Olykor felálltam, máskor elestem.
Kétszer volt jussom a koldusbot.
Látni sem akarok többé virágot!
Isten adott és elvett még asszonyt.
Isten adott félárva gyermeket.
Elfagyott tüzünk, várótermeket
felejtet. Hagytad, hogy elválasszon
a léttizedek sora. Megártott.
Látni sem akarok többé virágot!
Bolyongni a ködös útvesztőkben.
Lenni, nem lenni, élni, nem élni?
Kopog a kérdés: tudsz még remélni?
Kerül mag a madáretetőkbe?
Kihűlt telünk hozhat még kabátot?
Látni sem akarok többé virágot…
| |
| 48. | [tulajdonos]: hm. | 2011-01-20 15:12 | | Sajnos ez a homokóra szétesett itten, törölném. | |
| 47. | [tulajdonos]: a tízezernegyedik napon | 2011-01-20 15:02 | kori árverésen, hát múzeumba vitorláztak a sors kegyéből, az Úr akara
tából. Az esendő anyag kóborlásaiból megmenekülve került ide.
Hatalmas, falakat betöltő művek, mintha egy valaha volt
halálsikolyon merengnének A sétafikáló turisták mit
sem sejtő hordái programpontok után loholv
a, vakon szelelnek át a csodák folyos
óin. A Mester kissé gúnyosan te
kint alá, és alig észrevehe
tően mosolyog az idő m
egbolydult rabjain.
Keserű, szikár,
mindenen át
hatoló tekin
tettel, az i
dőtlensé
g fura b
ájával
áldo
gál,
mi
nt
T
A
N
Ú
és
íme,
hosszúra
nyúlt évtizedek
elmúltával, a nélkülözés
egyre reménytelenebb léttizedei,
mégis gyümölcsöt hoztak, késői gyümölcsöt.
Mert itt toporgok a hatalmas vásznak, s karjaid között,
a tízezer-negyedik napon, amikor már foszlani látszott a régi
emlék, s az eltesttelenedett vágy már csak a lázas éjszakák hordaléka
lehetett. Az Úr, jókedvéből, mégis csak engedte ezt az ölelést, amiért éveket
kínáltunk volna cserébe egykor, csak megadta volna, de ő nem ! Így aztán, most, h
ogy a két élet sodralékaképpen e tikkasztó nyár hevében a testek megremegnek, s az
öröm és a hitetlenkedés elegyében megmerülve, égő tekintettel és vértelen, tátongó seb
ekkel a testpáráink ködében a találkozás, a találkozás, mégiscsak létrejött. Kábult tompultsá
g, s remegés vett rajtam erőt, mintha visszafordult volna ereimben a vér, és légszomj folytog
at A szavak kitörni készülő áradását, s a test szöveteinek átvett emlékei zavarjelzéseket dob
olnakaz agy és a szív hálózatain, hideg verejték indul alá, hívatlan gleccsere e nyárnak.
| |
| 46. | [tulajdonos]: elveszve | 2011-01-17 09:35 | Elveszve
Zizeg és susog
a náderdő: téboly-zaj:
szél húzta vonók…
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
