NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 09:05 Összes olvasás: 39918| 590. | [tulajdonos]: próza | 2023-05-23 19:46 | Délutáni dzsungelharcos
Bori kényelemben helyezte magát a kanapén. Mezítelen lábára felüdülésként hatott a szabadság. Végre pihenhetett, ma folyamatos volt a robot a munkahelyén. Dobozokat vitt egyik helyről a másikra, egész áldott nap, mert költözködött a cég.
Egyik otthoni ruháját viselte, fehér alapon fűzöld levelekkel tarkított, tenyérnyi ciklámen és kék rózsákkal mintázott szettet. A textilt két éve kapta használtan egyik barátnőjétől.
Egyedül tartózkodott a házban. Kicsit még élvezte a csendet, majd felpattant és a fürdőszobai szekrény fiókjából kihalászta a gyöngyházas körömlakkos üveget. Lecsavarta a kupakot, ami a kezében maradt, a kis ecset nélkül, az beleszorult az üvegcsébe. A zuhanyozókabinra vetett törölközővel megszorította a kiálló csonkot és így sikerült kihúznia az apró festőpemzlit.
Diadalittasan bevonult a nappaliba, lehuppant a kanapéra, feltette az orrára a szemüvegét és nekilátott a lábkörmei lakkozásának.
Most nagyjából sikeresen hajtotta végre a mutatványt, a festék túlnyomórésze oda került ahova szánta, csak kevés a körülötte levő bőrre.
Ekkor kezdett ordítani az egyik kutya az udvaron. Ismerte ezt a fajta ugatást.
Sünriadó. Kinézett az ablakon. A fekete német juhász szopránba nyomta, közben kaparta a drótháló alját és harapdálta a kerítést.
Éppen vacsoraidő volt. Bori behozta a tálakat, kiadagolta az ételt és kivitte.
A fehér ( ki tudja milyen fajta, hiszen menhelyi kutyáról beszélünk, de valószínű a testfelépítése alapján, hogy pitbull vér is van benne ), ott várt a helyén ahol enni szokott. Utasításra ült és csak akkor nyúlt a vacsorához, ha engedélyt kapott rá. Őt jobban érdekelte a pocakja, mint holmi vándorló süncsapat vagy kósza szarvasbogár.
Bezzeg a fekete szuper vadász a füle botját sem mozgatta a hívő szóra. Fütyülni pedig Bori nem tudott, valószínű genetikailag képtelen volt rá, ahogy a nyelvpöndörítésre is.
Egy kósza pillanatra Floyd mert így hívták a sötét bundást , kiesett a szerepéből, ez elég volt arra, hogy felfogta a kutyatál látványáról, hogy éhes és odaügetett Borihoz, aki letette az edényt és egy pacsi után átengedte Floydnak.
A kutya befalta annak tartalmát és már újra a kerítésnél áriázott.
Bori visszament a házba, kezet mosott és leült a kanapéra, hogy olvasson pár oldalt, mielőtt főzni kezd. Mondjuk az túlzás, mert egy gyors alakbarát kenyeret szándékozott sütni hozzá egy magasabb kategóriás, mármint kaloriatartalomra durvább Lidl- s akciós grillkolbászt. Tegnap ugyanis vajas spagettit vitt a munkahelyére, de az egyik kollégája megkérdezte tőle, aki fóliából nyomta ki a kenőmájast, hogy: - Mi van, maga üres tésztát eszik?
Hiába mondta neki, hogy nem üres, hiszen megsózta. A májkrémes csak a fejét csóválta.
A vonyítás nem akart szűnni. Bori kiszaladt az előszobán keresztül a házból, közben beleugrott egy bakancsba és lehajolt a kicsi piros szemeteslapátért.
A ház előtti cserépalátétek közül kiemelt egy frisbiszerű tányért és megkerülve az utcafronti kerítés jó tíz méterét, belevetette magát a dzsungelba.
A fű a térde fölé ért, pedig nem volt hobbit. Ahogy haladt minden lépésnél megtorpant, figyelmesen szemlélte a talajt, nem kívánt rálépni egy sündisznóra sem. Egy helyen ki volt feküdve a pázsitnak nem nevezhető kuszaság, mintha egy nagyobb testű állat időzött volna benne az imént.
Bori nem volt nyugodt.
Floyd folyamatosan szaggatta a kerítést.
Bori lehajolt és figyelmet sem szentelve a karját érintő állandó súrlódásnak, erőteljesen kapirgálni kezdte a zsombékot, a korhadt vastag fát, nádat nyűtt ki a földből, vagyis megpróbálta. Semmit nem talált egy nyavalyás nünükét sem.
Ellenben akarja és lábszára tele lett vérző horzsolással, akár egy dzsungelharcosnak, csak Bori nem egy taktikai tomahawk - al küzdött, hanem csupán a piros műanyag szemétlapáttal.
írta: Ötvös Németh Edit
2023. máj. 23.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
