NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 13:48 Összes olvasás: 40240| 500. | [tulajdonos]: színház az egész világ | 2021-12-20 16:13 | Carabas Barabas
Végre megkaptuk a rajzokat. Kezdődhet a gyártás. Aranykulcsocska, micsoda bájos cím, csak a munkára adott idő ne lenne olyan lehetetlenül rövid.
Vajon készen lesz ez a díszlet, vagy most először nem tudnak bemutatni valamit miattunk.
Miattunk?- kérdezem magamtól. Ez nem miattunk lesz. Ha úgy lesz, nem miattunk lesz úgy.
Csütörtök: A bábművész szekérváza hajlítódik a lakatosműhelyben. Szorítóért rohanok, ragasztós nyomópisztolyt veszek elő, olyan rúd van benne, mint a kutyaszalámi. Miután körberajzoltam a rácsot, gyorsan be kell kennem egy olyan folyadékkal a lemezt, ami megmarja a sima felületet, mert különben nem fog tagadni. Közben a vásznas falakat csomagolópapírral tapétázni kell.
- Készen lesz?- kérdezgetjük egymást. A szemekben bizonytalanság.
Könyvkötőragasztót merek egy nagy kék hordóból, ráfolyik a nadrágomra.
Péntek: A bábművész “autóját” már rétegelt lemez borítja. Vöröset keverek, meg rohasztott barnát, alapozok, antikolok, loholok, térdelek, hasalok. A szemembe fröccsen valami. Csípi a festék, az alkarom csupa barna pötty, akár Harisnyás Pippié. Mérek, mintákat rajzolok. Tükörképet, két létráról, felváltva.
Szombat, mert ez meg munkanap, hogy rohadna meg, mondják néhányan.
A bábművész autójára ragasztom a dekorációt. Tele van vigyorgó bohóccal. Utálom őket, mindig is utáltam a röhögő bohócokat.
Tapétázzuk az erdőt. Hatalmas papírok, nehéz őket feltenni az íves falakra.
Laza ragasztót kevertem, leszidnak érte, ma én vagyok a fekete bárány. Nem szólhatnak hozzám a többiek, sőt rám sem nézhetnek. Tetőt festek, kiül benne a zöld. A francba.
Hétfő: Az arcok ráncai nem simultak ki egy nap alatt. Az emberek tekintete zavaros, nem értenek mindent, de csinálják eszeveszetten. A főnök őrült tempót diktál, saját magának is. A lábunk marionett, neki is. Szekérkerék a világ. Babakékre fújok mindent, fél lavórt, hintalovat, madárkalitka lötyögős drótvázát, háromfakkos polcrendszert, meg egy széket Mária Terézia udvarából.
Létrára fel- le- fel- le. Beszakad a hátam. Bakker, készen lesz ez egyáltalán.?!
Kedd:vasajtót ragasztok, pántokat rá, más már szegecseli. Festem, mint egy megszállott, lehet belém költözött az ördög, ha leülök biztos kinyír.
- Gyerünk! - ordít, a gyomromban visszhangzik. Vasszürke alap, ezüstös fújás, bemosás, majd rozsda.
Zuhanás, valaki üvölt, a nyála felém száll.
- Dőlik a fal.
Tenyérnyi lyuk lett rajta.
A főnök megrántotta a tömlőt, ami alatta volt.
Idegbaj van ilyenkor, rohanás kapkodás balesetveszély.
Szerda:
Rézkakast festek, fahasábokat, tó körüli hepehupás területet agyagos homokra.
Kezem mint a 40- es smirgli, szám kiszáradt, cserepes.
Vésővel, kalapáccsal tágítom a réseket műanyag sásleveleket dugdozunk a tó körül, meg fűcsomókat, műanyagból életszerűen.
- Nehogy veteményeskert legyen! - hirdeti a tegnap esti e-mail.
Kályhát rozsdásítok. Menet közben dobom be a kávêt. Nincs idő leülni.
A lábam éjjel sem áll le, rugdalódzom álmomban, megtámadott a bajuszos gonosz bábos ipse.
Csütörtök: Majdnem mindent bevittek. A maradékot gyorsan flóderozni, koszolni, tetőzni, stiftelni, akasztani, ragasztani. Zombik a köbön. Valaki a földön mászik, nem is, csak olyan görnyedt, hogy úgy látszik. Véreres tekintetek csak pihenni akarnak, már minden mindegy, akár a börtönudvaron körbe-körbe járnak a bakancsok.
Pusztulat.
Holnap bemutató.
írta: Ötvös Németh Edit
2021. dec. 19. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
