NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 21:39 Összes olvasás: 40274| 444. | [tulajdonos]: próza | 2021-06-06 16:31 | Hamarosan, vagy amikor lesz ihletem hozzá, kibővítem, állítólag érdemes kibontani a történetet.
A falak
Megint a falakról álmodtam. Gigantikus építményekről, egészen a felhőkig felnyúltak. Ott röpködtem felettük és közöttük, majdnem nekicsapódva, ép az utolsó pillanatban kitérve. Az apró motoros szerkezet, amit hevederrel rögzítettek a testemre, eszeveszett sebességet diktált.
Minden egyes alkalommal rettegve merültem ebbe a visszatérő álomba.
A falak néha inogtak, annyira laza alapra épültek, vagy közben mozgott a föld, lerázva magáról az egyre terjeszkedő épületeket. Szorongtam minden miatt, az állásom egy ingoványos részen egyensúlyozott, ami egy vezetőváltás miatt szerencsésen megtalált, azóta minden napom túlzásokkal telt.
Izgulok, mert nincs meg a kellő iskolai végzettségem a komplexum irányításához, önbizalmam csak a bokámig ér.
Alig hunyom le a szemem, jönnek a falak, van mikor nem tudok repülni, akkor ott fekszem magzatpózban az ágyban, a sötétség rám telepszik, nincs fény, nincs remény. Mellettem nyugodtan szuszog az asszony, nem tudja, hogy éjjelente elpusztulok, nem tudja, hogy őérte, meg a gyerekekért élem át a kínt.
Mi lenne velük?
Egy ideig ezt nem vette észre, vagy nem akart vele foglalkozni, aztán megtörtént a baj.
Otthon sem bírtam magam türtőztetni, hazavittem a sok ökör, kétbalkezes elcseszett problémáit. A szűk felfogóképességük miatti hibás munka darabok
gondját.
Vijjogva ugrott nekem, körmeit arcom húsába mélyesztette, hogy beteg vagyok, sérült az agyam. Nem tolerálja tovább az ilyen viselkedést. Elcipelt az orvoshoz.
Nem mentem volna, dehogy indulok el, nem vagyok én bolond.
Megfenyegetett, ha nem megyek, nincs sex, ez elég nyomós érv.
Kaptam bogyókat, szedtem is rendesen, akkor eltűntek a falak, a mély feketeségbe bújtam, mint öregapám subája alá gyerekkoromban és megleltem a békém.
Azt hittem ez örökké tart, a gyógyszert elhagytam, mert a bort, sört és némi pálinkát azért kívánta a testem.
Újra jöttek a falak, háborús zónába kerültem, füstös bombatölcsérek fogadtak, üszkös meztelen téglák, kiégett ablakok.
Katica rémülten rázott fel ordítozó félhomályomból.
Ilyenkor hajnalig reszkettem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
