NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 22:31 Összes olvasás: 40282| 407. | [tulajdonos]: próza | 2021-03-01 21:06 |
Végzetes találkozás
Élt egyszer egy törpekirály. Birodalma határait embermagasságú, mára omladozó kőkerítés vette körbe. Rozoga alumíniumkapu biztosította a bejárást a benzingőzt pöfögő harci szekereknek. Annyira leromlott állapotban leledzett, hogy minden nyitásnál, nyikorgó zsörtölődéssel adta tudtul gyatra sorsát, a világ felé. A leghatalmasabb teremben töltötte napjai nagy részét az uralkodó, aki általában kiselejtezett műanyag széken trónolt. Apró lábával addig harangozott reggelente, amíg a hangyák felsorakoztak előtte és házi főzésű kátrányos áfonyapasztával átkenegették viseltes bocskorát. Ragaszkodott a hagyományokhoz, ezért ősöreg apja elnyűtt cipőjét viselte. Aki nem elég hatékonyan végezte a műveletet fehér bogyóval rajzolt kilencest kapott a hátára. Ez jelentette az utolsó helyet visszavonásig. A többiek egész nap élénken mutogattak rá csápjaikkal, közben pfujoltak
A törpe uralkodó véletlenszerűen adta ki a feladatokat, erősen gyúrva az ésszerűség elkerülésére. A logikai csomópontokat százas szöggel rögzítette az avítt fenyőfapadlóhoz. Ami gurult azt cipelni kellett, aminek súlya meghaladta az emberi erő tűrőképességét, azt a leggyengébb hangyának kellett arrébb vonszolnia. Mivel erre képtelen volt, ezért kalodába záratta és ragasztós papírgalacsinokkal gyakorolta rajta a célba lövés tudományát. Kiváló vadászként tartották számon az udvarban, így csukott szemmel is nagyszerű statisztikát ért el.
Csupán egy problémakörben nem tudott hatékonyan intézkedni, törpefelség törpebicskája beletörött a dologba. Az a fránya törpetörköly, amire olyan büszke volt, az teszi a sírba. A főzőinasok folyton a nyakára hágtak az értékes nedűnek. Picit mérgező hatása megdagasztotta a májukat, belső szerveiket is taccsra tette, de szlopálták a függőség mámorában. Az igazat megvallva, nem is nagyon akarta megvonni boldogságuk forrását, mert ő meg tőlük függött. A csodálat mindennél előrébb való, az inasok felnéztek rá, nekik el tudta játszani a mindenhatót.
Jóska bácsi a népművészet nagymestere szomorúan piszkálta a kiürült kefires dobozt.
-Koordinációs képességeimre leszek utalva.- mondta, ahogy rám nézett, fakó szemeiben huncut csillogással tépkedte egy százszorszép szirmait.
Mikor eljött a nap, kellő tudással felvértezve, nekivágott a rengetegnek. Metálbordó paripája x lóerővel bírt, gyorsan megtette a távot. Először nehezen engedték be, aztán megmutatta az úti passzust. Így már szabad bejárása lett a főkapun keresztül.
Rövid időn belül kiöntette az összes törkölyt az udvari csatornanyílásba. Rendet vágott, a hangyák felegyenesedhettek a görnyedésből. Veszteség is történt. Sajnos egy szorgoska meghalt, nem tudta hol a helye, vitte a zászlót egy ideig, aztán véletlenül megbotlott és a súlyos rúd kettészelte gyenge hangyakoponyáját.
Egyszer csak üzenetet hozott Jóska bácsinak egy elektromos, fehér gerle.
-“ A mór megtette kötelességét, a mór mehet.”-csupán ez állt a fehér A4-es lapon.
Az inasok ezalatt a törpe uralkodó irányításával friss szőlővesszőket ültettek a Királydomb naposabb oldalára.
(Az idézet Friedrich Schiller A genovai Fiesco összeesküvése című darabjából)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
