NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója
Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 11:42 Összes olvasás: 39927| 110. | [tulajdonos]: sünök | 2019-08-09 12:53 |
Augusztusi sünök
Alig éjfél. Elindultak. Megint. Pedig már hetek óta csönd volt. A két kutya üvöltött. Az egyik folyamatosan a másik időnként. Tudtam. Felpattantam. Az adrenalin kiütötte a fájdalmat, amit a felkelés okozott gyakorta.
A két gyerek a kertben. Izgatott hangokat hallottam az ugatás mellett.
Póráz csattant. A kezembe nyomták a végét. Nyugtattam a fehéret. Hozzám simult. A többiek intézkedtek. A megszokott mozdulatok és eszközök hamar egymásra találtak. A fekete elengedte végre. A tüskés gömb egy edényben landolt. Bevittük a garázsba. Futólag rápillantottam. Nem láttam rajta semmi furcsát, csupán pár rátapadt levelet. Véres az alja, hallottam a fiam hangját. A sün mozdulatlanul hevert a vödör alján. Rátettem egy deszkát, ahogy szoktam. Csendesen kezet mostunk. Lefeküdtünk. Éberen aludtam. Alig telt el valamicske idő.
Kettőkor kezdődött újra. Elfojtott ugatás. Kinéztem. Lányom tartotta a két kutyát, a nyakuknál fogva, valamit néztek. Futottam. Lábra papucs és megláttam a fekhelyükön az újabb szúrós labdát.
Partvissal görgettem egy mély tálba. Ismét garázs. Másik vödör és deszka rá.
Reggel fél hatkor elindultunk a fiammal, ő munkába igyekezett. Pár kilométerre megálltunk. Kipattantunk az autóból. Rámutattam a csomagtartóban levő edények egyikére.
- Az a tiéd! - mondtam.
Kivette. A másikat pedig én. A néhány lépésnyire lévő erdőig vittük őket.
A fiam az élő szimatoló jószágot engedte szabadon. A halottat én.
Úgy érzem még egy ideig velem lesz.
A vödröt majd kimosom, kicsit véres az alja.
írta: Ötvös Németh Edit
2019. aug. 9.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
