NAPLÓK: Árny a fényben Legutóbbi olvasó: 2024-03-27 09:01 Összes olvasás: 934323. | [tulajdonos]: Mészöly Miklós és Polcz Alaine | 2017-11-03 10:07 | Mészöly Miklós gyönyörű férfi volt, valóságos Adonisz. Polcz Alaine először félt tőle, mert a szép emberekről azt hitte: önhittek, önzőek, de miután megismerte, megszerette. Egyetemisták voltak, a hideg előadótermekből a közeli presszóba jártak melegedni. Házasságkötésük előtt együtt laktak, ami akkoriban nagy merészség volt. Ötvenhárom évet töltöttek szerelemben, szolidaritásban, szövetségben. Ám Miklóssal nem volt könnyű az élet. Ki kellett szolgálni, a cipőjét is felesége pucolta. Nem ismerte az időt, nem törődött a szabályokkal, nem válaszolt a levelekre, nem fizette ki a számlákat. Minden Aleinera várt. Gyakran megesett, hogy kisoroszi hétvégi házukba meghívott néhány fontos, hivatalos vendéget, s csak az utolsó pillanatban szólt. A feleségnek rengeteg dolga volt, hajnalban könyvet írt, nappal a klinikán foglalkozott a betegek lelkével, testével, a haldoklók halálának méltóságával, este pedig a háztartás, a vendégeskedés várta. Harminc évig ki sem aludta magát. Beteg férjét odaadóan ápolta haláláig. Megunva a számtalanszor megcsalt írófeleség státuszát, az írásba menekült. Könyvek tucatjai jelentek meg. Miklós halála után arra sem volt rest, hogy a férjéhez írt szerelmes levelek százait áttanulmányozza, felkeressen jó néhány nőt, s elbeszélgessen velük. Szándéka az volt, hogy megírja férje szeretőinek históriáját.
Első átütő erejű könyve az Asszony a fronton volt. A róla szóló II. világháborús történet röviden: Csákváron egy orosz katona megerőszakolta. A történtek után eléállítottak egy sor katonát, hogy melyikben ismeri föl azt, aki meggyalázta. Ráismert a fiúra, de amikor meglátta szemében a halálfélelmet, úgy döntött nem árulja el. Annyi fájdalom és kín volt már mögötte, annyi halál és rettenet, hogy nem akart ítélkezni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|