NAPLÓK: Árny a fényben Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 12:00 Összes olvasás: 9423| 17. | [tulajdonos]: Otthon, édes otthon | 2017-10-28 22:11 | Nyár van. Ülök a góréban. Egy fapuskával játszom. Tsss, tsss, tsss. A magok után kutakodó verebek szétrebbennek a rácsokon át. Magányos kiskölyök vagyok, ábrándozó zöld szemekkel. Lesír rólam a koravénség. Anyámat várom. Boltban eladó. Mit tetszik parancsolni? Mutassak egy másik ruhát? Talán akkor máskor! Legyen szerencsénk! Szóval, olyan udvarias. Néha van olyan érzésem, mintha a vevőket jobban szeretné, mint engemet.
Apám, tegnap részegen jött haza. Hozták. Ketten, karon vezetve. Van ilyen. Az ember csak betér a sarki kocsmába, Mancika, a törkölyből egy feles, meg egy korsó kőbányai. Ötvenesből tud visszaadni? Aztán a haverok sorba. Még egy kör. Na, még egy kör! Apám, ilyenkor erősnek érzi magát! Könyökét szélesre tárja, nincs két olyan ember a kocsmában, kik között elférne. Időnként lezavarnak neki egy fülest. Néha arra sincs szükség. Hazafele fölbukik egy macskakőben és beveri a fejét. Anyám, hipermangános oldattal mossa ki a vérző sebből a lószart.
Tegnap nem vert meg, apám. Ma, lehet, hogy a kurvájához megy. Anyám szokta így mondani. Nem baj. Nem hiányzik. Csak anyámat sajnálom. Ilyenkor az asztalra borulva sír, ahelyett, hogy vacsorát csinálna nekem.
Egy szobában alszunk. Nincs több. Néha fölébredek éjszaka. Hallom anyám hangját. Csók nélkül, szart sem ér az egész! Befelé fordulok. Próbálok visszaaludni. Nem megy. Anyám szitkozódik. Inkább ne, büdös a szád!
Holnap jó lenne elmenni a könyvtárba. Igaz, még mindig lógok a tagdíjjal. Valahonnan kellene szereznem egy forintot. Mindegy. Míg apám veszekszik anyámmal, majd megnézem a zakójában a fogason. Mindig dugdossa a pénzt, anyám elől. A múltkor is egy százast találtam a belső zsebében. Gyorsan visszadugtam, nem mertem elvenni. Apám szíjat hasítana a hátamból. Nem tudok hazudni. Pedig szeretnék, de az arcom mindig elárul.
A kőleves, egészen jó mese. Sok kő van az udvaron. Azzal szoktam dobálni a verebeket. A múltkor véletlenül betörtem a szomszéd ablakát. Rohant ki, Árpi bácsi. A kurva anyádat! Megfizettetem apáddal! Na hiszen, még csak az kell! Elszaladtam. Este kilencig kerestek, az anyám és az apám. A kiserdőben találtak meg. Ott bujkáltam. Apám megvert vizes kötéllel. Karvastagságnyi hurkák lettek a hátamon.
Fölmászok az istálló tetejére. Végigegyensúlyozok a tűzfal gerincén. Anyám közben hazaérkezik. Kisfiam, gyere le, csak óvatosan, jaj, le ne essél! Olyan fojtott a hangja. Úgy imádkozik le a tetőről. Anyámhoz érek. Mosolygok. Büszke vagyok magamra. Leugrom a kőkerítés tetejéről. Óriási pofon. Nekiesem a falnak. A szám kireped. Ömlik belőle a vér. Anyám megijed.
Este, mikor indulok ki az udvari klozetra, a másik szomszédból fény szűrődik át. Fölmászom a kerítés tetejére. A szomszéd Erzsike megáll egy bokor mellett. Tizennyolc éves. A fény, pont odavilágít. Lehúzza a bugyiját. Látom az ölét. Fekete háromszög. Nem bírom a szemem levenni róla. Leguggol. Hallom a csurgást, ahogy pisil. Valami ismeretlen jó érzés fog el. Nagyon kellemes. Érzem, hogy nedves lesz a kisgatyám. Közben kialszik a fény. Leugrom. Elfelejtek elmenni a budira. Befelé menet félek a sötétben. Fütyörészem.
Mikor a szobába érek, apám megkérdezi, hol a picsában voltál? A kislámpa ég az éjjeli szekrényen. Ilyenkor még nem alszanak. Eltakarom magam előtt a nedves foltot. Leoltják a villanyt. Később újra kikéredzkedem vécére. Mi van, bezabáltál a dinnyéből, hogy megint hugyozni mégy? Későn alszom el. Hülyébbnél hülyébb gondolatok kergetik egymást a fejemben. Ha apám megdöglene, anyám sokkal jobban szeretne. Soha többé nem sírna, és mindig csinálna nekem vacsorát. Akkor sűrűbben magához ölelné a fejemet, és simogatná a fekete hajamat.
Reggel óracsörgés. Anyám és apám már elmentek otthonról. Beülök a góréba és előveszem a fapuskám.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
