NAPLÓK: Árny a fényben Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 08:29 Összes olvasás: 934812. | [tulajdonos]: Új élet felé | 2017-09-08 20:27 | Nincs jobb szó: bűbáj! Vagy mi is?! Ahogy hozzáhajol, és megérinti lelkét azzal a bársonyos hangjával. Mintha egy angyal szólna le hozzá az égből. Pedig még fel sem néz akkor. Még fel sem emeli fejét a polcról nemrégen leemelt könyvből. Lehet, hogy csúnya, lehet, hogy öreg, lehet, hogy esetlen, lehet, hogy buta. Miért, vannak olyan angyalok! Vagy mégsem?! De nem! Egy nő áll felette. Nem lebeg. Húsvér ember! Fiatal, szép, puha, meleg, jáde kék szemében megnyerő intelligencia. Aztán azon a bájos arcon egy megejtő, édes mosoly. A férfi akkor még egyáltalán nem fog fel semmit. Nem akar látni, nem akar hallani. Nem tudja hová tenni azt a szívből jövő kedvességet. Soha nem hitt az angyalokban. Nem hisz ő már semmiben. Csak egyet tud, sivár a világ, és hogy a halál végtelenül kegyetlen. Mondjuk egy gyermek halála. Ennél csak a saját gyermeké! Elszáradt virág, egy rég nem öntözött virágcserépben. Kusza gondolatok kergetik egymást fáradt agyában. Vajon van élet a halál után? Szóval, az a parttalan szomorúság abban a kivert kutya szemben, az a kiégettség, az az önmarcangolás! Szorító érzés ziháló mellkasában. Csak egy rémálom, egy kialvatlan éjszaka után?! Egy pillanatra elmereng, majd visszaemeli elhúzódó, révült tekintetét a könyv fölé. Majd újra az a hang. Puha, mint a szüzek érintése. Simogató, mint a hajnalban feltámadó tengerparti szél. Behajtja a könyv fedelét. Feláll, és elindul a végtelen felé. Akkor még nem tudja, hogy egy új élet felé. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|