NAPLÓK: utolsó szakasz: ráfordulás Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 21:49 Összes olvasás: 6841| 26. | [tulajdonos]: Kéretlen intimitás | 2019-04-29 10:27 | Míg a telefonfülkéhez mentem, és vártam a lányom hívását, eszembe jutott, mit mondtál.
Mit válaszoltál arra, a második dinamikás kommunikációra, nevezzük, (kéretlen) intimitásnak, hogy valahányszor olvasom a beszélgetéseinket; beszippantanak.
S hozzátettem: Érted te ezt?
Előrehajolva ültünk, közel volt az arcunk, (Ő, a másik szobában), s te nem tudom miért, csak görgetted a cset ablakot, amiből elvileg, mindig mindent kitöröltél.
- Nem! És nem is akarom! – válaszoltad, és elhúzódtál, hátradőltél a széken. Nem néztél rám. S nem tetted hozzá, hogy: Sajnálom!
Tudod, a testbeszédünk adja a kommunikációnk több mint 70%-át, de lehet, hogy 80-at.
Erre a beszédedre alapoztam mostanáig a bizonyosságot, hogy szeretsz.
De, most nem így láttam!
Szavaid, mint a lassan ölő méreg, áradtak szét a szívemben, s annyira, de annyira összetöpörödtem, gubbasztani kezdtem a széken az elutasítástól. S már bántam, hogy meg akartam osztani veled a sikert, amit sose vágytál, s amit valljuk be, nem biztos, hogy megérdemelnél. Próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, csakhogy időt nyerjek.
S nyertem időt, ezt a néhány napot. Először, megint, nem magamra gondoltam, hanem rád, s mostmár, őrá is, és a gyerekeire. Úgy éreztem, értetek, az általam képzelt boldogságotokért, még a történetünk megírásáról is lemondanék, csakhogy a kapcsolatotok, e-miatt, még csak, véletlenül se sérüljön.
Bélmegyer – Budaörs, 2016.11.27. 19:05 – 2019. április 29.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
