NAPLÓK: utolsó szakasz: ráfordulás Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 20:19 Összes olvasás: 6850| 17. | [tulajdonos]: vívódás | 2018-10-24 07:50 | Arra gondoltam, miután az Ex Librisnek adtam ajándékba egy Repülést, hogy a budaörsi, meg a bélmegyeri könyvtárnak is adok, sőt, veszek új példányokat s osztogatni fogom. Most, hogy ezt írom, az is eszembe jutott, hogy lehetne személyre szólóan a Dokkra, Dokk estekre meghívókat kiküldeni. Leát meghívtam felolvasni a következő estre. Na, csak úgy gondoltam.
Továbbgondolva, mégiscsak, lehet, válhatnék a Dokk közönség és tag szervezőjévé. De mi lesz a rosszindulatú bántásokkal, támadásokkal? Azokat meg kellene állítani!
Muszáj feltételt szabnom.
Ha én beindulnék, amúgy isten igazából, mint néhányszor más ügyben szoktam volt, félek, a Dokk nem tudná kielégíteni a keletkezett új igényeket.
| |
| 16. | [tulajdonos]: Publikáció 2. | 2018-09-23 21:49 | VEZSENYI ILDIKÓ
MÉHEK
Méhekkel álmodtam.
Nagyon sok méhvel.
Téli álmukat aludták.
Liftben laktak.
A méhek télen sem alszanak, tudtátok?
A zajra, amit persze nem is hallanak, felélénkültek.
Elkezdtek szétrepülni.
Óhatatlan, néhányat közülük agyonnyomtam.
Miközben próbáltam felmérni a kárt.
A színeket, a formát, a mozgást, a rezgést, érzékelik.
Nem ismerik meg a gazdájukat,
a híreszteléssel ellentétben.
Nem szeretik a műillatokat,
azokra egyenesen, bedühödnek.
A lovakat sem szeretik.
A betolakodókat életük árán is eltávolítják.
A bekérezkedőt, ha teherrel van, virágporral,
vagy nektárral, beengedik.
Ilyen, vihar közeledtével szokott leginkább előfordulni.
A lassú nyugodt mozgás, ha hordás van, nem zavarja őket.
Akkor lehet szúrás-mentesen kaptárt nyitogatni.
Megjelent a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Irodalomismeret című folyóiratának 2018 - 2. számában
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 15. | utolsó: próba | 2018-09-23 21:08 | Méhekkel álmodtam.
Nagyon sok méhvel.
Téli álmukat aludták.
Liftben laktak. | |
| 14. | [tulajdonos]: Publikációim 2. | 2018-09-23 16:56 | https://petoczandrasblog.blogspot.com/2018/03/szepiroi-kurzus-2018tavasz9-vezsenyi.html
2018. MÁRCIUS 7., SZERDA
Szépírói kurzus 2018/tavasz/9 Vezsenyi Ildikó verse
A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik.
A Líra kurzus legutóbbi foglalkozásán az volt a feladat, hogy szabálytalan szonettet írjunk, "kvázi" szabad verset, nagyjából egyenlően hosszú sorokkal. Vezsenyi Ildikó házi feladata nagyszerű munka.
Vezsenyi Ildikó
Változás
Olyan mélyre kell süllyednem
legalább, mint amilyen magasan
voltam. Hogy kijöjjön az átlag.
Nincs tűzhely, nincs kávé, csak a
rémület. Változnak a körülmények.
Olyan a hiányod, mint fekete-fehér
filmen a napfogyatkozás. Halálhír
előtt éreztem ezt a szürkeséget.
Három napja nem ittam kávét. Ma,
gondoltam, elindulok a Nirvána felé.
Először, csak a légzésemet figyeltem.
Milyen egyenetlen. Milyen szaggatott.
Figyelmem hánykolódott az éberség
határán. Többször elmerült, míg elaludt.
Utóhang
Olyan a hiányod,
mint a napfogyatkozás,
fekete-fehérben.
Három napja nem ittam kávét sem.
Gondolhatod!
| |
| 13. | [tulajdonos]: jav. | 2018-09-22 10:57 | | Debussy-től, az, A tenger :-) | |
| 12. | [tulajdonos]: referenciális olvasás | 2018-09-22 10:28 | Kriszta La Mer-jéhez írt kritikát, s a ráadott válaszát olvasva, az jutott eszembe, milyen sokat számít a szerkesztők, olvasók véleménye. Mert igen is, hat rám, főleg egy olyan olvasóé, szerkesztőé, akinek szava van előttem. Mert, elolvasom az ő felvett nézőpontjából is a verset, s sokszor azt kell, hogy mondjam, meglátom az igazát. Most is ez történt.
Sokszor adtam magam is hasonló reakciót, mert korábban, s a mai napig is, meg vagyok győződve arról, hogy egy-egy versem JÓ. Sőt, KIVÁLÓ! (NAGY, ahogy Kriszta mondja a magáéra, és mások is mondják alkalomadtán versekre. De, valahogy, nekem ez a kifejezés visszatetsző a szerző szájából, főleg ha a magáéra mondja. Olyan, mint a büszke szó, aminek a „bűzke”, az eredetije.)
Voltak, akik értették, sőt megértették, mert, az értésnek vannak fokozatai, de egy, más, leértékelő reakcióra elbizonytalanodtak. Ezért, nem mindegy, hogy egy vers hogyan, hol kerül bemutatásra, és ki által. Ha megoszlanak a vélemények, akkor ott már valami azért van. Valami nyugtalanító. A vers kétesélyes.
Hát, ha a vereshez meg kell hallgatni a zeneművet, akkor az én verseimhez, az én életemet kellett volna élnie az olvasónak. S akkor tudná csak felmérni, hogy "miből mit " csináltam. Persze, akkor sem tudná ugyanazt, ugyanúgy látni, mint én. Mert, ő, alapvetően egy másik nézőpont. Ha a szakmai szemüveget levenné magáról, amit ugye, már nem tud, lehetne úgy "megvezetni", mint egy hozzá nem értő gyanútlan olvasót. A hitelesség, pfj véleménye, ennél a versnél azt jelenti, hogy meg volt a mélyen átélt zenei élmény a szerzőnél, mint az én megélésem a Magány című versemnél. Az is hitelesnek lett nyilvánítva. S akkor, ez engem tökéletesen elégedetté, sőt boldoggá tett. Csak azt nem értettem, miért közhely a „Magány”, s miért nem közhely az „Öröm” cím.
Debussy-től a Tenger, egyébként az egyik kedves tinédzserkori zenei élményem volt. Nagyon szeretem a mai napig.
| |
| 11. | [tulajdonos]: Dínom-dánom | 2018-09-21 17:39 |
Ki kopog ki csönget?
Vasajtót ki dönget?
Tessék csak, tessék!
Tepsibe ne essék!
Készen a vacsora
Ez ám a nagy csoda!
Tessék csak, tessék!
Asztal alá essék!
Kell a dínom-dánom
fekszem a komámon,
az asszony jajgat,
senkire se hallgat
Végre a legények
el csendesedének
indulnak tova,
ha lenne még hova. | |
| 10. | [tulajdonos]: grimasz | 2018-09-21 16:40 | Mi ez? Mi ez?
Nincs szólni kihez.
Mi az? Mi az?
Vihar előtti dzsessz.
Ki az? Ki az?
Hallgat a pimasz.
Ki ez? Ki ez?
Csak egy róka grimasz.
| |
| 9. | [tulajdonos]: Lila gőz helyett | 2018-09-21 09:32 | Invent ProLiant
Bartholin-mirigyekkel álmodtam ma reggel.
Illatuk aranyló csészéből gőzölgött felém.
Jó volt, férfi orrának lenni.
Nyelvét a számból nyújtotta ki.
Tíz puha csáppal tapogatta a kis kemény
Párnácskákat a csésze peremén. Épp hogy
Nem sütötte meg tüzes falam. Féltem elharapni
Az érzékeny szervet, nehogy túl gyorsan
Vérezzen el. Pedig, jó ideje várt rám a
Menopauzám, Mona Lisás mosolyával.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 8. | utolsó: Ahaaaa! | 2018-09-08 16:37 | Elolvastam Tóth Krisztina Tolltartóját, lassabban, nyugodtabban, másodszorra, s mondhatom megtetszett.
S tudod, tényleg csak egy bűnös dönthet szabadon, mert nincs veszteni valója.
Isten, így tudott szabadságot adni az embernek, hogy előbb, a bűn fogságába záratta. Mert, hiszen, nem válhat szabaddá az, aki szabad! Mint ahogy nem ülhet le aki ül. Vagy nem állhat fel, aki áll. Logikailag, bármit megtehet, csak azt az egyet nem. Csak egy rab válhat szabaddá! Ez a játék!
Persze, egy gyermeknek nehéz lenne ezt elmagyarázni.
Saját bőrén kell, hogy megtapasztalja.
Mint az összeadást és a kivonást, először az ujjain érti meg.
Tömeget rendelve a fogalomhoz.
A sorsot felismerni nagyon könnyű.
Az a sors, mikor nincs választásod.
Látszólag.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
