NAPLÓK: történések Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 14:27 Összes olvasás: 31387| 300. | [tulajdonos]: álom | 2020-10-31 14:31 | Álmodtam.
Egy négyemeletes épületbe költöztünk. Szabálytalan alapú, egyik oldalon körívesen kinyúló, széles monstrum volt. Nem kizárólag lakóházként funkcionált, hanem különböző szolgáltatóegységek is helyett kaptak benne.
A családom előre ment, hátra maradtam, azt nem tudom miért. Az utca túlodaláról egy nő integetett felém. Nagy ház állt mögötte, kb. százéves épület. Kicsit leromlott állagát erősítette a szedett- vedett környezet.
Óvatosan, majd egyre jobban belelendülve elmarasztalását fejezte ki, állítólagos gyermekeim felé, akik össze-vissza ketékpároznak. Ő meg szí bajt kap, hogy mikor lesz baleset. Mutogatott az útra, hogy most is ott vannak. Odanéztem. Számomra idegen gyerekeket láttam. Ezt közöltem is a nővel. Szinte tudomást sem véve róla, újabb kölkökre mutatott. Őket sem ismertem.
Úgy döntöttem, nem vitatkozom tovább és ott hagytam a nőt. Megfordultam.
Felmentem a széles íves lépcsőn az előcsarnokba, majdnem hanyatt estem a fényes kövön. Öntött mozaikszerű, törtfehér, szürke és rozsdabarna konkrét sziromvirágos mintát is tartalmazott a burkolat. A liftnél várakozó csoporthoz csatlakoztam. Sikeresen bejutottam velük a fülkébe. Mikor megkerdezte az egyik fiatalember, hogy hányás emeletre megyek, nem tudtam válaszolni. Aztán azt mondtam, hogy a negyedikre. Az volt a legfelső, gondoltam lefele könnyebb lesz lepcsőzni, míg megtalálom a célomat. Annyit láttam, hogy furcsán összenéztek. Mikor halkan megállt a lift és kinyílt az ajtaja, kilépve, hatalmas teremben találtam magam. Fantasztikusan elegánsan megterített kerek asztalok mellett sétáltam el, minden széken hátul csinos masnival összekötött dekorációs huzat feszült. Fehér és színes pincérek szaladgáltak közöttük. Áthaladtam a termen, kerestem a lépcsőház kijáratát. Hirtelen egy cukrászdaszerű helyen találtam magam. Apró recés papírokon ínycsiklandozó színes sütemények sorakoztak. Egy fiatal nőtől kértem segítséget, aki éppen kávét főzött. Elhagyva a süteményesboltot, kacskaringós folyosórendszerre jutottunk. Az egyik fordulóban rengeteg gyerekjáték volt szétszórva. Plüssállatok közül, a zöld krokodil piros nyelve kilógott, fehér fogai világítottak.
Kék apró bálna, fejére varrt vízsugárral félre dobva szomorkodott.
A kíséretemet adó cukrászdai eladó, egyszercsak lehajolt egy alvósbabához, ami a lépcsőfok jó harmadát elfoglalta és megsimogatta az arcát. Nem tudom, hogy jól láttam- e, de a baba mintha csücsörített volna a szájával.
Leértünk a harmadik emeletre, ott szintén esküvői díszlet tárult a szemünk elé. A hölgy megmutatta az utat és elbúcsúzott.
Mentem tovább. Valahogy kiért em az utcára az épület elé.
A bejáratnál legalább száz buddhista ült, tömöttnem, oszlopokban és sorokban tudtam volna bemenni. Azt sem tudtam, hogy tudnak egyensúlyozni egymáson.
Sirva fakadtam. Semmi esélyt nem láttam a bejutásra.
Aztán jött a lányom és átölelt.
- Megmutatom merre menjünk anya. - mondta. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
