NAPLÓK: történések Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 05:32 Összes olvasás: 31454| 245. | [tulajdonos]: furcsa álom | 2020-07-28 08:41 | Remekül aludtam. Viszont reggel felriadtam az álmomra. Nem is értem.
Valami félhomályos metróalagútban történt, sínek nem hálóztak be az aljazot, csak széles folyosók kanyarogtak. Néhány szedett-vedett íróasztal, pár db szék, avíttas szekrény takarta a berendezés fogalmát. Többségében a jelenlegi munkatársaim szerepeltek az álomban. Saját életkorom váltakozott a kislány és a jelenlegi énem között. Masnis hajviseletet és rakott szoknyát viselt a kicsi énem. A többi nem tudom mit.
Hazafele indultam a munkahelyemről. Felkaptam a táskámat, de mire kb. 200 méterre elhagytam a helyszínt és caplattam a hosszú folyosón egy általános iskolai barátnőmmel a valós fekete műbőr, de igazinak néző fekete diplomatatáskám átváltozott, egy furcsa, kihasasodott, nyújtott trapézalakú dologgá. Rettenetesen megijedtem, mert a táska nem maradt nyugton, hanem majd kiszakadt a kezemből és csapkodja magát a földhöz, vagy tört az ég felé. Mintha egy labda focizott volna magában a zárt térben.
Rémülten rohantam vissza, a porban húztam magam után a megveszekedett holmit. Az ott maradt emberek szájtátva bámultak. Ordítottam, könnyeim potyogtak, követeltem a saját taskám, hisz abban volt az összes iratom, a telefonom, a személyes dolgaim. Valaki kinyitotta a mozgó bugyrot, egy zsemleszínű kiskutya ugrott ki belőle, körbeszaladt a felé nyúló kezeket mohón nyaldosva ficánkolt. Csendesen néztem. Egy kiskutyától ijedtem meg.
Nem maradhattam egy percig sem nyugodt, hisz sietnem kellett, mert az előző két nap mikor hazaértem az utcában várt a kistestvérem, vagy a kisgyermekem, mindössze háromévesen. Úristen, hogy került ide, ki engedte el az óvodából ? Meleg, csíkos sapkában, rövid kabatkában álldogált a buszmegállóban árván, a Kincskereső kisködmön szereplője jutott az eszembe a tartásáról. Azt mondta, hogy nem kapott ebédet, közben nézett, nagy, meleg, barna szemeiből, mély szeretet sugárzott felém.
Erre gondoltam, mikor a megtalált saját taskámban nem találtam a naplómat.
Senki nem tudta mit keresek, csak néztek rám. Egyszercsak nagy sokára az egyik fiatalabb kolléga egy sebhelyes fejű, kopasz mindentmegmondó, előhúzott a fiókjából egy nagyalakú piros borítású füzetet. Kivette a táskámból. Vajon el is olvashatta?
Gyorsan telefonálom kellett, az intézmenybe, hogy adjanak ebédet a testvéremnek vagy gyermekemnek, nem derült ki ki az. Azért gondoltam a testvéremre, mert nem hasonlított a gyermekemre az álombeli manó, de a testvéremre sem hasonlított. Viszont hajazott az egyik gyes- en lévő kolléga gyermekére. Lehet ő volt. Fontosnak tartottam, hogy etessék meg, hisz előző nap is könyörgött nekem, pici cérna hangján: - Ugye befizeted az ebédemet, ugye megígéred?!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
