NAPLÓK: történések
Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 09:40 Összes olvasás: 31375224. | [tulajdonos]: nincs baj melankólia van | 2020-07-04 12:30 |
Véget ért a sorozatom. Szerettem. Az utolsó pillanatoknál kibuggyantak a könnyeim. Hagytam. A meleg sós víz lefolyt az arcomon. Egyedül voltam, hagyhattam. Nem csodálkozott senki, nem kérdezett és nem kellett felelnem. A főszereplők, akik megmaradtak megöregedtek. A lehetőségek végesek. Miért nem mondta nekem ezt senki?! Eszembe jutott, hogy mondták, csak nem figyeltem oda. Amíg az ember fiatal, azt hiszi a lehetőségek kifogyhatatlanok. Aztán ahogy telnek az évek, rájön, hogy végesek. Egyre kevesebben szeretik igazán, érdek és haszonszerzés nélkül, egyre több emberre haragszik és lesz dühös, nap mint nap. Aki ezt megérti, hálás lesz minden nap azért a pillanatért, ami örömet nyújt számára. Az idő kifolyik a kezünk közül, nagyon nehéz újra kezdeni, még elméletben is, hisz sok a csomag, amiért felelünk, nem dobhatjuk csak úgy el, mint a nehezéket a hőlégballon kosarából. Az már a végső, mikor zuhanunk. Lehet, hogy egyszerűbb feladni?! Nem tudom. Nem tudhatom meg. Szeretni jó, szeretni fotos, tiszta szívből, igazán. Ezt mondta a film, de mit mond az élet? |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!