NAPLÓK: törmelék Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 03:12 Összes olvasás: 25001| 114. | [tulajdonos]: deleted | 2020-08-13 19:16 | A portfoliómat írom, ami megalkuvás, és sima ostobaság eredménye, de most már végig csinálom. Tegnap és ma a szakmai életutamat írtam, és nagyon furcsán éreztem magam a végére. Mert valami olyan íve van, h hihetetlen, egyszerűen annyi mindent leraktam az asztalra, h bele se férek a terjedelembe, de az is kirajzolódik a napnál világosabban, h nem vagyok a helyemen. Mert ennek az egésznek így történetként nincs értelme. Illetve kurvára el van baszva. Mint amikor az író a végén elrontja. Wtf?! Az érdekes az, h még csak nem is Zsákfalván baszódott el végleg, bár onnan erősen szürreális, hanem itt, a Révnél.
De nem erről akartam. Hanem, a régi iskolámban két TÁMOP pályázatot is végigcsináltam 2009-13, illetve 2011-13 között, ami egy életre átszabta a tanítási gyakorlatomat. Igazgató úr vágott bele, sok pénzt ígért, h majd kapunk, az nem jött be, viszont rengeteg munkát és képzést jelentett, a 2009/10-es tanévben 210 órányi továbbképzést nyomtam le, a tanévet a kórházban zártam, ahol műtét közben perforált a vakbelem.
Nagyon jó dolgok voltak, amiket elsajátítottunk akkor, alapvető fontosságúak, de ahogy ez a tantestületen keresztül lett verve, az botrányos volt. Volt ellenállás, aminek az élén egyszer csak, magamat találtam röpke pillanatig még azt is elérve, h a hagyományból ellenünk kampányoló általános iskola is beálljon mögénk. Petíció megírva, aláíratva, igazgató úr jó fej, ő megért, amit tud, ugye....
Abban az évben láttam meg először,h ki az, aki egyetlen továbbképzésen sem volt jelen testben (lehet, h a névsorban igen), furcsa volt észrevenni, h igen, ő.
Az is furcsa volt, mikor valamelyik teljesítés kapcsán mondott valamit, mire ránéztem, h de azt nem lehet, mert az csalás. Mire visszanézett hitetlenkedve. Én meg napokig kattogtam rajta, mert előtte - 16 éve dolgoztunk már akkor együtt- nem tételeztem fel róla, fel sem merült bennem, h képes lenne csalni.
Az évzáró értekezleten nem tudtam részt venni, mert a műtétet 3 hét kórház követte, mert begyulladt minden, aminek nem kellett volna, de elmondták hogy az elcsigázott tantestület fásult közönnyel tűrte, h igazgató úr egekbe magasztalta az évet, h ismerjük el, jó volt ez kollégák. Mindezt úgy, h a terhekből egyedül ő nem vette ki a részét, ő csak hajcsárkodott és törte le az ellenállást. (Ami, mondom, nem a tartalomnak szólt, hanem a hogyannak, a tömény zúdulásnak, ami az egész értelmét számolta fel, legalábbis abban az évben.)
Na, írom tegnap a szakmai életutam, s ez módszertanilag jelentős állomás, de nem emlékeztem pontosan a pályázat kódjára, ezért rámentem volt iskolám honlapjára, hiszen tudom, h közzétételi kötelezettségünk volt, h majd onnan kinézem. Nincs sehol. Kínomban rámegyek az iskolatörténetre, ami szinte évekre lebontva közli az eseményeket és azt látom, h az intézményben 2006 és 2015 között nem történt semmi. Azok a pályázatok (ami ismerjük el, mégis csak jó volt, kollégák!), azok az évek nem történtek meg.
(Mindig túltolta szegény. Azt is összestréberkedte, amit el se vártak tőle. A gazdi még meg sem született kívánságát is teljesítve. Az a pályázat még egy másik kormányhoz fűződött.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
