NAPLÓK: törmelék Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 06:53 Összes olvasás: 24686110. | [tulajdonos]: álarc | 2020-06-25 17:58 | Közben kávéztam egyet I-vel, aki idén került oda és barát is lehet még akár. Az ő lányát tanítja az eddigi iskolalelkész, és pedagógiailag elég meredek történetet mondott róla. Olyat, amiben 3 olyan dolog is volt, amit csak antipedagógus old meg úgy.
Szóval, volt vele gond, bár I. ezt rajtam kívül nem osztotta meg senkivel. Meg más oka is lehet, h lemondatták, hiszen, amennyire tudom, hittan tanárként továbbra is jelen lesz.
Tegnapelőtt viszont volt egy kapcsolódó fura élményem. A folyosón megállított az új iskolalelkész. Ő egy nagyon kedves nő, szintén idén került oda, az osztályomban olyan áhítatot tartott a Gólyatáborban, ami Lázár Ervin: Vacskamati virágja című meséjére épült. Epilepsziás, ezért mindig segítő kutyával jár.
Azért állított meg, hogy segítsek neki nevet adni az érzésnek, ahogy ő most érzi magát. Teljesen feldúlta a nem kért, kívánt kinevezés és az egyesek (nem utolsósorban az elküldött lelkésznő) testbeszédből kirajzolódó értelmezések. Meg az a bizonyos levél. És ahogy mondta, kapkodva, rögtön megértettem, h mire gondol. Arra a megfogalmazásra, h az utód a kinevezést "örömmel elfogadta". Ez bizony aljas volt. (De nem jöttem rá eddig, mert engem is befolyásolt.)
Aztán azt mondta, h ez már sokadszorra történik meg vele, és valahogy ugyanígy, és hogy azért nekem mondja el, mert itt 'sok az álarcos ember', de én nem vagyok az.
Nem tudtam, mi a neve az érzésnek, nyilván neki kell megtalálnia. De ma a kertben bevillant egy szó. 'Fenyegetve'. De jobb, ha nem mondom meg neki. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|