"A legjobb lenne otthagyni ezt a munkahelyet is. Amúgy is elég elgondolkodtató, h mióta ott vagyok nem volt egyetlen nap sem, h egészségileg teljesen rendben lettem volna. Ha az egyik probléma megoldódni látszik, már ott is az újabb. Tényleg eszembe jutott már az is, h nem lehet, h a tudatalattim, vagy mim figyelmeztet ezzel, h menjek onnan a fenébe? Mert az, h nem vagyok a helyemen, a napnál világosabb."
"A mai nap során nem csalódtam a kollégáimban. Pozitívan. Mindenki hozta azt a formáját, amitől mintha présben lenne a szívem, ahányszor vmi kilátszik az igazi énemből. A diákokkal nincs gond, ők eleve jóval többet látnak belőlem, mint a munkatársaim. Nem is, amit tesznek, hanem legtöbbször, amit nem tesznek meg. Az elmaradt szavak, gesztusok. Világosabban verbálisan sem tudnák elmondani, mit gondolnak felőlem. Akkora volt bennem nap végére a feszkó, h sorba vettem, kiben tudok közülük megbízni. Kb 7 ember, a tantestület durván 40 fő, tényleg, mi a faszt akarok többet? Ami érdekes, h a 7 emberből 6 30 alatti, 5 pályakezdő. Mi történik az emberekkel később? Az idősebb korosztály, a saját generációm, de már a nálam tízessel fiatalabbak is a legjobb esetben is ingoványosak, de vannak direkte veszélyesek is. És akkor még a kibaszott kurva propagandáról nem beszéltem, hogy baszd meg, a más vélemény az már bolsevista bűn. Hogy ömölhet a a társadami nemek tudományát, a metoo-t az Isten-haza-család tisztaságával, a normális, emberhez méltó élettel szembeállító bugyutaság, ami enegem már megint isten- és nemzetellenesnek, romboló bűnösnek pozícionál. Mit tud a genderről? Azt, h göndör? A metoo meg mit rombol a szent tisztaságon? Komolyan nem is értem. Ami nem feltétlen baj, ami viszont már az, h erről beszélni se lehet, mert ha én másképp gondolom, akkor én vagyok a libsi, bolsi faszom tudja mi. Fuldoklok."
"Akkor most megismétlem, amit tavaly írtam: olyan munkahelyet szeretnék, ahol nem kell eltitkolnom az eszemet. Meg azt, h olvasok. Meg, h angolul és hogy miket. Hogy ne legyen már big deal, h szép- meg szakirodalmat olvasok angolul. Úgy is fogalmazhatnék persze, h mi lenne, ha egyszer a változatosság kedvéért szellemi partnerekkel akadnék össze?"
""Azok a csapatok általában jobban teljesítettek, ahol a csapattagok az átlagosnál fogékonyabbak voltak a másik érzelmi állapotára. Az olyan csapatok, amelyekben néhány csapattag uralta a terepet, alacsonyabb kollektív intelligenciát mutattak, mint azok, ahol a tagok között az egyenlőség nagyobb mértékben volt jelen. Vagyis azok voltak a legjobb csapatok, amelyekben mindenki szóhoz juthatott, és a tagok odafigyeltek egymásra. A harmadik kulcsfontosságú tényező érdekes módon egészen más természetű volt: azok a csapatok, amelyekben nők is voltak, magasabb kollektív intelligenciával rendelkeztek." (Barabási Albert-László: A képlet )
"... Az igazgatónőm a hátam mögött érdeklődött, h a szalagavatón csináltam-e vmit, meg volt egy igen megalázó jelenet ma, mikor látta, h rá várok és a jóistennek nem hagyta, h felvegyem a szemkontaktust. Azt még elfogadnám, ha azért nem hosszabbítana meg, mert rosszul csinálom, de h már megint a tájékozatlansággal és a skatulyákkal kell küzdjek, bassza meg. Jöttem a biciklin haza, az ég körben felhasadva és azt éreztem, h minden kétséget kizáróan addig ameddig, de én most élek."
"No, talán aktiválódik a túlélési ösztön bennem, mert bántanak. Kevés lett volna a 'gyengéd érzelem' ahhoz, h ennyire kiboruljak tegnap. Bántás van, babám. Ahogy szokott, kinézik belőlem a gyengét, mert ostobák. Holtfáradt vagyok, négyórányi alvás után még mindig az iskolában, de beosztottak holnapra helyettesíteni megint, mert 'kevés órám van', csak 25. Különben tegnap fél nyolcig voltam itt, holnap este 5-től megy a fogadóóra. Ez itten a szépbeszédű embertelenség. Hogy milyen tanár vki az kontextfüggő. Én itt magamról nem kapok pozitív visszajelzést. De aki itt jónak számít, aki nekem a negatívat adja, arról én látom, h Zsákfalván pl egy hetet se bírna. Tanulom a helyet, az intézményt, mert az ún jó tanárt felerészt erre mifelénk a helyismeret teszi. Szóltak, h számítsak rá, h majd a másik osztályfőnökhöz akarja mindenki adni a gyerekét jövőre, mert őt ismerik. Merthogy ofő leszek. 24 éves középiskolai gyakorlattal - ötödikben."
Talán több volt ebben a valószerűtlenség érzésben, mint aminek akkor vettem. Mert a negatív vizsgálati eredmény után azt írtam, h megszűnt. Most mégis, miután túl vagyok azon, amin túl vagyok, az egész valótlansága zavar. Az emberek, a történések, hiába érintettek, kavartak fel, ártottak, vagy épp végig simítottak rajtam néha, olyanok, mint egy zsákutca, elvesztegett idő, a labirintusnak az a része, ami nem vezet sehová. Nem kellett volna idejönnöm. Nem szolgálta az épülésemet, nem tanultam belőle olyasmit, ami előrevinne életem célja felé, ha lenne az életemnek bármi ilyesmije. Csak elhasznált belőlem 2 évnyi adagot. Mint egy bűvész, elnyelte a sipka, s cserébe ott vagyok, mintha nem történt volna semmi. Csak az életem kevesebb.
"Ma a kettővel odébb ülő nő hópelyheket vágott ki. Amitől beugrott, h hol tartottam tavaly ilyenkor: myennyit énekeltük az alsósokkal a Snowflake, snowflake, little snowflake" dalocskát például. Hiányzik. Az éneklés, meg azoknak az óráknak a hangulata, ott a végeken. A cigány tanítványaim, ahogy boldogan énekelnek angolul. Mert van ugyan ötödikes csoportom, de cikinek találják az éneklést. Meg a fele amolyan elitke, különtanár, ovis korom óta tanulom, New Yorkba mentünk apa szülinapján gyerek. Tavaly nagyon hiányzott a szellem. Nos, ebben az iskolában megvan, de a múltkor esett le, h majdnem csupa 'gyenge' csoportot osztottak nekem. Erre utaltam, h baromira parkolópályán vannak a képességeim még mindig. Akkor esett le, mikor a múltkor bejött egy régebbi tanítványom, aki emeltezni szeretne, h lehetne-e esetleg csak beülnie az emelt szintű csoportjaimba. Mert neki nyilvánvaló volt, h ha a másik helyen azt jól csináltam, akkor itt is kapok lehetőséget. Hát nem. Közelében sem vagyok."
"Az új iskolámban nem biztos, h lesz órarend szeptember 1-re, mert tegnap felmondott egy újabb kolléganő. Ö a hetedik június óta. Az indoka ugyanaz, mint annak, akinek a helyére engem felvettek: annyi a plusz, estébe nyúló tanításon kívüli program, h nincs ideje a gyerekével lenni. A tantestületben riasztó számban vannak 1-2 évee elvált kolléganők. Ezek azok a dolgok, amik nem látszanak, mikor állásra jelentkezel. 24 évig tanítottam az első munkahelyemen. A dolgok számomra az új Köznevelési törvény bevezetésétől fordultak drasztikusan rosszra. Volt a Tanítanékkal a Lázadás éve, amikor próbáltunk, közel ezer iskola, a pedagógusok 25%-a tenni vmit, h ne ez legyen. Ma is Requiem for a Dream mappában vannak lementve azok a dolgok nálam. Mikor legutóbb belenéztem, sírva fakadtam... Ez, a 2015-2016-os év, volt nálunk az igazgatóválasztás éve is. Nem szavaztuk meg. Mégis kinevezték azt, aki 20 éve belegonoszult a hatalomba. Egy évre rá jöttem el. Van hova menni. Csak eddigi tapasztalataim szerint azért van, mert mindenhonnan menekülnek. Mindenhol sok az olyan kolléga, aki csak pár éve (5-) van ott, mert vhol máshol már nem bírta tovább elviselni ezt, vagy azt, de ami a közös az összes eddig hallott történetben az az, hogy végső soron az igazgatót. Még júliusban vettem egy használt biciklit egy K-i rendőrtől, aki mikor meghallotta, h hova jövök dolgozni, kifakadt, h pár éve az itteni tanárok olyanok, mint a legyek, csapatostul szállnak fel, h aztán más elrendezésben foglalják el ugyanazokat a helyeket."
"Megy az egész iskola áhítatra. Közben zebrán kelünk át, kér férfikolléga és én, a sofőr fékez, elenged. "Néhány éve ez van", így A., az egyik tanártárs, "elengednek. De tudjátok, mit figyeltem meg? A nők azok, akik inkább nem. Mert ŐK sietnek. " Ezt megismétli még párszor, ugyanazzal a csendes derűvel, csipet gúnnyal. "Az én tapasztalataimmal ez nem vág össze." Mert nekem mindig meg kell szólalnom. Csodálkozik, aztán témát vált, hátha csak közös platformra érünk. A női vezetők. Hogy azok viszont sokkal rosszabbak. Mert kegyetlenebbek. Mondanom se kell, az én tapasztalataimmal ez sem. "Ja," mondja erre, "persze, hiszen ez férfi szigorú és határozott." Visszagondolok hisztis, pletykás, manipulatív előző főnökömre, és annyi jön ki a számon csak, h nem szeretem az ilyen általánosításokat. Ezek sztereotípiák. Jóváhagyja. Egy perc múlva viszont: "- No de nem megfigyelésen alapszik-e minden sztereotípia?" Beérünk a templomba."
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
