NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 19:53 Összes olvasás: 150109693. | [tulajdonos]: laikus etimológia | 2017-08-16 09:58 | Elgondolkodtam azon (tudom, nem elsőként), honnan eredhet a magyar "orvos" szavunk. Az első gondolatom nem igazán volt hízelgő e szép hivatás elkötelezettjeire, mert kihallottam belőle az "orv" komponenst, amely rejtőzködő rosszindulatra utal. Máig megmaradt az "orvhalász, orvvadász" összetételekben, de az "orvul" módhatározóban is, sőt: egyértelműen felismerhető az "orgyilkos, orgazda" szavunkban. Hivatásos nyelvészek azonban tagadják ezt a fajta eredeztetést, noha nincs kialakult, egységes álláspontjuk a "honnan eredhet" kérdésben.
Korábban létezett a magyar használatban az összetett "orvosdoktor" szó, amelynek utótagja nyilván a képzettség magas fokára utalt, előtagja volt a megkülönböztető jelző. Később az utótag nem annyira lekopott, mint inkább különvált, és jelenleg nálunk is, de számos idegen nyelvben is az "orvos" jelentésű szó szinonimája lett.
Hasonló esetekben közelebb vihet a megoldáshoz a szó idegen nyelvű megfelelőinek vizsgálata. A latin "medicus" főnév tövét az újlatin nyelvek (olasz, francia, román, spanyol, portugál) is megtartották, sőt, a welsh nyelv is. A szláv nyelvek többségében (belorusz, bolgár, ukrán, cseh, szlovák, horvát) a "gyógyít" igéből képzett "lekar" változatait használják, de nagyon hasonló a finn, svéd, norvég szó is.
Külön eset az angol "physician", amely arra utal, hogy ennek a tudománynak a képviselője a testet (tehát nem a lelket) gyógyítja. Figyelemre méltó még a német "Arzt", amelyhez hasonló szót használnak az észt és a lett nyelvben. A szó eredetét az ógörög, nagyjából "arkhiatrósz" hangzású, illetve latin "archiater" szóra vezetik vissza, amelyek utótagjában benne van a testi egészség, a gyógyítás kifejezése, előtagjának jelentése pedig "vezető, főnök".
Álljon itt végül a fogalom megjelölésére használt orosz nyelvű szó, amely talán visszavezethet az eredeti tévhithez. Az orosz "врач" szó (amelyet szinonimaként használ a bolgár, szerb-horvát, szlovén nyelv is) úgy hangzik, mintha a szokott úton képződött volna a "врать" (hazudik) igéből és az igét főnevesítő "-ч" képzőből; hasonló sémát követnek például a "takács, hóhér, pocakos" jelentésű orosz szavak. A szó eredetének kutatói megegyeznek abban, hogy a szó töve minden bizonnyal a "boszorkány, kuruzsló" jelentésre vezethető vissza, de tartalmazza annak a személynek a megjelölését is, aki hazudik vagy valaki mást megátkoz. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|