NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 21:31 Összes olvasás: 150114Olvasói hozzászólások nélkül| 1456. | Pálóczi Antal: MÉG ANNÁL IS BONYOLULTABB | 2018-08-18 06:43 | Sajnos a valóság ennél jóval bonyolultabb.
Bátai Tibor, ezt írod:
"Ilyen körülmények között az én buzgalmam arra irányul(t), hogy tükröt tartva MK-nak, szembesítsem őt azzal, hogy a Dokk közönségét néhány kivételtől eltekintve már nem tudja (fogja tudni) bepalizni az áldozati bárány maszkjával, így talán sikerül "kiszekálnom" innen. Bár – meg kell adni – ritka szívós fajta..."
Sanos ezzel elismered, hogy tudatosan választod az internetes bántalmazás, sőt, az internetes zaklatás törvénytelen eszközét. Az utánad szóló Szokolay Zoltán jól ismeri ezt: pontos leírását adja, annak, "milyen is ez a módszer". Idézem:
"A játszmás ügyek már a 20. század első felében is szerepet játszottak (hogy csak egy nevet említsek, Gehlen), de igazán a második világháború után terjedtek el.
A játszmák tervezői először tanulmányozzák a lehetséges szereplőket, felmérik, milyen hatást tudnak kiváltani, majd megterveznek egy dezinformációt és kiszámítják az arra várható válaszlépéseket. Így érik el egy-egy közösségen belül a célt, ami lehet lejáratás, bomlasztás, erőviszonyok átalakítása, hamis vád bizonyítása, bűnök leplezése, stb."
Vagy - ezt már én teszem hozzá - lehet a kiszekálás is.
Csakhogy Szokolay Zoltán téved: mindezt Shakespeare - lásd a királydrámák intrikus közegét (vagy csak magának Jágónak a figuráját és játszmáját, az Othello-ból) már jóval korábban "megjelenítette".
Moliere - a Tartuffe-ben - szintén. Aztán ott vannak az ókori drámák, sőt, az eposzok, ahol a csalárdság és az az intrika már az ember, a "sárkányfog vetemény" legfőbb vonása.
S mindezt persze Szokolay Zoltán hozza itt fel, akit éppen ilyen intrikus magatartás - és dezinformálási kísérlet miatt (korrupcióval jutottam ba a Szép versek '89-be) egy magyar bíróság megrovásban részesített, de már a parlamenti mandátumát is azért kellett visszaadnia a korszak sajtója szerint, s ő ezt ott nem cáfolta, mert parlamenti képviselő korában, más helyett nyomta meg a szavazógombot. Hálózati személyként végzett tevékenységéről akkor - és még nagyon sokáig - nem tudtam. Ezt azért fontos megemlítenem, mert Szőcs Géza a Mikor fordul az ezred címő könyvben az ő megfigyeléséről nyilatkozva elmondta: a 3/3-asoknak nem csak az volt a feladata, hogy jelentsenek, hanem az is, hogy az ellenzék vezéralakjait (amikor éppen nem jelentettek róluk) dezinformációkkal lejárassák az ellenzék körében. Például, amikor egy ellenzékinek bécsi tüntetésen kellett volna részt vennie, de előtte véletlen balesetben (nem volt megrendezett) eltörte a lábát, akkor elterjesztették róla, hogy "áruló lett, azért nem megy a tüntetésre. (Mintegy ellenzéken belül terjedő és romboló pletykaként dobta be a "hálózat".) Mire az illető személyiség kénytelen volt egynapos lábtöréssel mégis felvonulni ott, hogy cáfolja a besúgók terjesztette dezinformációt.
Nem véletlen, hogy ebben begyakorlott volt ügynököket a törvény eltilt attól, hogy hátralévő életükben bizonyos vezető beosztásokba kerülhessenek. Nem lehetnek mondjuk vezérigazgatók.
(Engem, Zoltán, épp ezért zavar, ha véleményvezérnek látlak valahol. Bár elismerem, hogy a törvény nm tiltja.)
Amikor a társadalomtudósok az emberi játszmázás ilyen fajtáinak azt a nevet adták: játszmázás, akkor a "módszer" már ősidők óta működött. A zavarkeltés hatalmi eszköze is ősrégi módszer. A másik lejáratása és hazug befeketítése is az. Egyáltalán maga a hazugság is - AZ.
De mikortól "hazudik" az ember?
Amióta ember?
Vagy már régebben is hazudott? Vajon a majmok képesek a hazugságra? A szimulálásra? A megtévesztésre?
Természetesen igen.
Sőt! Mindez - kezdetleges formában - már a majomszikla uralásáért folyó harcnak is az egyik legfontosabb része.
Csak ott a "politikai" szövetségeket egymás tetvészésével, az úgynevezett kurkászással erősítik meg.
Egy netes fórumon lájkokkal és "szövetségi kommenttel", smúzolással. (Medicsérlek, hogy te is megdicsérj.)
De hát ez a normális - mondhatni természetes!
Persze, sőt, már őstermészetes - hiszen én is ezért mondom.
Csakhogy az "egymás pátyolgatása" egy művészeti fórumon végül - akarva-akaratlanul - az esztétikai szemet hunyásokhoz is el elvezethet. Ezért jobb a "savas kémhatás". Jobb kellemetlen embernek lenni, hogy "ne szeressenek". Mert amikor nyilvánvalóan nem szeretnek, és úgy KELL (mert az esztétika erre kényszerít) megdicsérned egy verset, akkor az - lehet -, hogy tényleg jó.
A baráti pátyolgatás és smúzolás ezzel szemben baráti kánonok kialakításához vezethet. Ami egy művészeti fórumon - vagy egy színházban - nem kívánatos. Előbbinál - tényleg - egyre több lesz a giccs. Utóbbinál nem is tudsz megkapni egy szerepet baráti pátyolgatással, ha tehetségtelen vagy, a közönség úgyis kifütyül. Ha a legjobb "Lear király színész ezzel szemben lop a közértben, besúg - vagy minden polgári értelemben elviselhetetlen - akkor muszáj, hogy mégis ő kapja a szerepet.
Egy határig.
Amíg nem rontja el az előadást.
---
Én épp ezt a világot szeretném feltárni "A szerkesztőségi főemlős etológiájában" - kitérve az általatok felsorolt orgánumoknál tapasztaltakra, hiszen az onnan is elmentett kommentviták alkotják majd a "regényopera" egyes futamait.
---
Visszatérve bárminemű kiszekálásra.
Ez törvénytelen, Tibor.
Az internetes működést a törvényben előírtak szerint kell szabályozni és önszabályozni.
Hangsúlyozom, nem a zabolátlan, felelőtlen, hisztérikus és "Dokk-szerűtlen viselkedést" védem, hanem az azzal szembeni önbíráskodást ítélem el.
Kiutálás nincs és nem lehetséges. Tulajdonosi szavazáson alapuló kizárás, alapos megfontolás után, talán igen. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
