NAPLÓK: raravis Legutóbbi olvasó: 2024-04-08 17:41 Összes olvasás: 2158| 2. | [tulajdonos]: Hetvenhét | 2013-01-26 15:51 | Cifra álmom volt a minap, fekete-fehérben...
Háború volt, vagy ha nem is, de mindenképp a nyomor iránti közöny sugárzott a tovasiető arcokról. A magas bérházak falairól omlott a vakolat, az ablakok itt-ott kitörve. Hiány volt mindenből: kenyérből, színekből, emberségből, kötszerből, és meglepő, de az "e" betűt tartalmazó szavakból is. A rikkancsok által lóbált újságokból mintha kiradírozták volna az összes "e"-t: nem volt sem kegyelem, sem szerelem, sem szeretet, csak k.gy.l.m, meg sz.r.l.m, meg sz.r.t.t. Az üresen ásító bolt fölött H.n.t.s felirat adta tudtul, hogy hajdan húst árultak benne, a T.m.tk.zés előtt pedig szoborarcú emberek álldogáltak hosszú sorokban, hogy a rokonaikat elföldeltessék.
Én fázósan húztam össze magamon a nagyapám kabátját, és fejemet lehajtva siettem a "hely" felé. Meg akartam menteni a családomat valamitől (nem tudom mitől), amihez szükség lett volna a teljes ábécére. Biztos voltam benne, hogy az egyik zugárusnál még szert tehetek néhány "e"-re, ha cserébe felajánlom a hajamat és a napi adag kenyeremet.
Amikor beléptem a dohos, mocskos helyiségbe, egy púpos és nagyon-nagyon csúnya öreg csoszogott felém. Kopasz volt, fél szemére vak, és sárga fogai fölött magasra húzta az ajkait a bal oldalon, mintha kacsintani próbálna. Tudta, hogy mit akarok és mit adok cserébe. Köszvénytől göcsörtös ujjaival kérdés nélkül a hajam után kapott, miközben a másik kezében egy kenderzsákot lóbált, amelyben csak úgy csörgött-zörgött a sok betű. Szó nélkül tűrtem, hogy morzsolgassa a tincseimet, és iparkodtam nem ránézni. Emlékszem, bűzös volt a lehelete, mintha az egész ember belülről rohadt volna, és egyre közelebb és közelebb és közelebb hajolt... Undorodva fordítottam el az arcom, és tekintetemmel iparkodtam valamit, vagy valakit találni, aki kiragad az öreg karmai közül, amikor hirtelen két darab levegőben lógó hetes számot pillantottam meg. Hónapok óta nem láttam ilyet! Az emberek, köztük én is, már beletörődtek abba, hogy ez a szám egyszerűen elveszett, "kipusztult", eltűnt, és soha-soha nem lesz többé! A meglepetéstől a lélegzetem is elakadt, és egy pillanatra még a kéjenc vénség matató kezéről is megfeledkeztem. Gondolatban összeszedtem az összes felajánlható "értékemet" a hetesekért cserébe: akár a nagyapám kabátjáról is lemondtam volna, amikor...
Felébredtem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
