NAPLÓK: sivatag kútja Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 03:07 Összes olvasás: 24756| 3. | [tulajdonos]: 2004. jan. 2. | 2004-01-02 10:58 | Nem kellenne már, hogy felzaklasson egy olyan dolog amire vártam, de megzavarta a lelkem nyugalmát. Majd rendbejön, majd helyrerázódik. Nem lesz semmi baj. Ezek a mondatok nekem szólnak, hogy a hétköznapokat úgy viseljem el ahogy vannak, ahogy adják magukat, és ne akarjak túl sokat változtatni rajtuk. Ha ebből nem akarok kilépni akkor nem lesz semmi baj.
Ha mást akarok, akkor lesz az, hogy csak szenvedést okoz minden.
Igen szépen precízen tudom mikor mi következik, és ez fog nekem most biztonságérzetet adni. Nem is nagyon tehetek mást épp ezért kell ragaszkodnom ehhez a gondolathoz. | |
| 2. | [tulajdonos]: 2004. jan. 1 | 2004-01-01 21:25 | Beírtam a csomó mindent, és erre lefagyott az egész. Eltűnt minden. Az élet dolgai, amelyek olyan fontosak lennének ahhoz, hogy megtudjak magamról egyet-mást, csak úgy eltűnik. Kihozzák belőlem a szitkozódó, mocskos szájú némbert.
Hát ez is hozzátartozik az önismerethez.Mit hoz ki belőlem egy ilyen apróság.
Szóval becsülni kell az életet, ami csak egyszer adatik meg. Nem akarom félvállról venni, és úgy akarom leélni, (már ami még hátra van) hogy számomra kellemes legyen.
Jól eltelt a nap, az első tanulság. A barátság ha igazi, mindig az marad. A szerelem, ha igaz is sosem marad az, és boldogok lehetünk, ha nem csap át gyűlöletté.
| |
| 1. | [tulajdonos]: kezdet | 2004-01-01 12:37 | Ma egy nagyot sétáltam a kutyával, elhallgattak a petárdák amitől a kutya meg tud őrülni, és én sem szeretem, hiábavaló őrjöngésnek tartom. Csak annak tetszik aki felrobbantja, és élvezi, hogy fölhördül mondjuk a szomszéd az ijedtségtől. Nem találom viccesnek.
Nincs elhatározás, nincs semmi csak figyelem magam, hogy mennyire tudom tartani magam, és hogy segít-e az amit ma reggel kigondoltam. Mindent megpróbálok, hogy erősítsem a lelkemet és talán a testemet is. Mozgással, sétával és levegővel.
Talán úgy kell néznem magamra, mint egy lábadozó betegre akin kívülről semmi különös nem látszik, csak belül történt valami amit valahogy fel kellenne dolgozni, és leginkább egyedül.
Egyre kevésbé tetszettem magamnak, egyre rosszabb volt tükörbe nézni, és egyre kevésbé voltam már önmagam.
Hát most ezt kell megtalálnom, azt hogy hogyan találjak vissza ahhoz aki voltam.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
