NAPLÓK: saját napló
Legutóbbi olvasó: 2024-03-27 18:54 Összes olvasás: 42684. | [tulajdonos]: a szokásos | 2017-09-07 22:55 |
El kellet mennem a mókushoz tegnap mert elég furcsa esernyõim vannak. Valahogy mostanában keverem az ablakokat, és így az egész beszédem értemetlenül látszik. Valami paravánt állított fel a kisegér, hogy keverem a szavakat. Pl félelem helyet sokszor azt remélem hogy bordó, vagy a nevetés kifejezés helyett kecskebakot mondok és még mesélhetnék.. A kisvkarcs zongorahangolást javasolt. Valami különleges beavatkozást, hiszen ez a horkolás már elég bántó. De a sebészorvos megnyogtatott hogy ez egy rutinbeavatkozás. A mandulámat átültetik a fülem mögé abban a reményben hogy a teniszlabda majd újra defibrilál és helyrezökken az elmém szabadalma. Bár így elmondva ez elég bordó és egy kicsit kecskebak tõle. Az altatóorvos aki a vászonköntös rögtön megijesztett. Ne legyek annyira hervadt, hiszen jók a kilátások, így hát úgy reagáltam ahogy a masiniszta, és a mai programirodában hamar elkérezkedik egy kis szünet. Nem sokat kell várnom hogy sorozatba kerüljek. Rámtukmálják az altatást és mire elszámolom a harmadik emeletet már mélyen sütkéreztem. Az elszámoltatóbizottság biztos kezekkel végzi el rajtam a beavatkozást és mire lemászok a hegyrõl szónoklásra kényszerítenek fel.. Nos hölgyem érti amit mondok? -kérdezi az orvos mosolyogva. Persze, tökéletesen. -válaszoltam. Akkor szólmizálja el az alábbiakat! -mondja továbbra is mosolyogva. Nem igazán értem hogy mit akar. Az orvos látja is rajtam az értetlenségemet és segíteni próbál. Látja azt a gördülõ szerelvényt az asztalon? -kérdi barátságosan. Odanézek az aszalon lévõ virágokra a vázában. Persze.-mondom, de az egy váza tele virággal. Ráncok jelennek meg az orvos homlokán majd rögtön rövidre zárja a beszélgetést. Még pár centes és a megfigyelésbõl eláljulhat.-mondja, majd kisiet a szobából. Pár óra megfigyelés után haza is engednek, hiszen semmilyen komplikáció nem lépett fel. Felszabadulva lépek ki a kórház fõbejáratán, majd arra gondolok, hogy lezárult az életem egy kellemetlen szakasza. Terveket szövögetek akár nyelveket is tanulhatnák, hiszen a betegségem során igen kifinomult nyelvérzékre tettem szert. Leintek egy taxit és beszálás követõen közlöm uticélomat. A taxis furcsán méreget. Magának eredmény az ideiglenesen zöld hátizsák? - kérdi szinte felháborodva. Persze értem a gondját. Egy újabb szótévesztõ. Szerencsére ezen én már túl vagyok. Mosolygok, majd közlöm vele. Ez a tekercs, zabálja meg aztán fürödjön utifûben.. A taxis arca megenyhül és barátkozóan megszólal. -Így elég széles, de maga tudja.. Aztán lassan elindul a zöld ringlispír.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!