NAPLÓK: saját napló
Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 21:40 Összes olvasás: 4298| 1. | [tulajdonos]: a szokásos | 2017-09-05 17:18 |
Gyakran kerül kellemetlen szituációba az ember. Például sétálsz a belvárosban, derûsen süt a nap, mosolyogva nézegeted a kirakatokat vagy bámulsz másokat vennél egy kis sültgesztenyét de akkor lenézel magadra és észreveszed, hogy anyaszült meztelen vagy.. Kínos.. Pont olyan mint amikor én egyik vasárnap délelõtt elhatároztam hogy kimegyek a bolhapiacra könyveket árulni.. Már egy jó másfél órája traktálom az emberekre a régi ütött-kopott könyveimet, amikor rájövök, hogy én vagyok a vevõ és a könyvek tulajára akarom rásózni a saját portékáit.. Csak nagyokat tud ilyenkor
nyelni az ember. Rögtön odább is ténferegtem és elhatároztam, beállok terroristának. A zsebembõl elõkotort papír ezresbõl azonnal egy repülõgépet hajtogatok és egy erõs köríves mozdulattal nekkiirányítom egy felhõkarcolónak, de rögtön észre is veszem hogy én a felhõkarcoló tetején állok..Pár pillanat múlva nagy robajjal elkezd összeomlani a hatalmas épület. Kihasználva lélekjelenlétemet azonnal a mélybe vetem magam, minthogy a romok alatt végezzem. Zuhanás közben végrendelkezem és még jut idõ felhívni a lelkisegélyszolgálatot, hátha van valami tippjük az én problémámra is. Szerencsére mielõtt becsapódnék a pókember hatalmas köteg pókfonala t köpdös alám, így aztán leérkezve csak három bordám törik és agyrázkódást kapok. Arra eszmélek, hogy a mentõben fájdalomcsillapítót ad a mentõorvos, de rögtön észreveszem hogy én vagyok az az orvos és már szúrom is a sérült személynek a szurit..Még kinézek az ablakon és egy öreg hajléjtalant látok kéregetni a sarkon és eszmélek, hogy kint vagyok a mentõautóból a sarkon és idõs hajléktalanként kunyerálok. Kis idõ múlva pár százast dobok a hajléktalannak és jólöltözött ügyvédként elsietek. Sietnem kell a tárgyalásra. Örökösödési ügy. Brr.. a legrosszabb tárgyalások közzé tartozik az örökös vita.. Majd bevillan kisvártatva, hogy nemrég még terrorista voltam meg hogy hogyan ugrottam le egy felhõkarcolóról. Arra gondolok, hogy talán ha koncentrálnék, akkor esetleg írányítani is tudnám hogy mivé változzak. "Ez az.. " Csaponganak a gondolataim de végül úgy döntök hogy egy diktátor leszek. Néró császár. De valami hiba csúszott az idõzitésbe, vagy nem jól koncentráltam mert épp nyakon szúrom magam Néróként..de nem sikerül megölnöm magam de a velem lévõ római katona besegít és átvágja a torkomat. Gyorsan kapcsolok és egy újabb idõugrással a náci Németországban találom magam. Ezek az utolsó napok a háborúbol. A Fürrerként a Berlin alatt húzódó bunkerben üvöltözök a tisztjeimmel. "Maguk csirkefogó gazembetek.. Dilettánsok mind.. Ki kellett volna magukat végeztetnem..." De valami megzavar a koncentrálásomban, valami láthatatlan erõ kiemel térbõl és idõbõl.. És selymes huppanással újra magam vagyok ahogy sétálgatok a belvárosban. Süt a nap.. Bámulom az embereket és nézelõdök a kirakatokban, azonban amikor lenézek magamra észreveszem hogy meztelen vagyok, kis gondolkodás után rájövök, ez csöpett sem zavar. Másokkal is elõfordul ilyesmi.. Csak hát mégis csak kínos. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
