NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 04:10 Összes olvasás: 169429| 942. | [tulajdonos]: vége | 2019-07-01 20:55 | Ma volt az uccsó nap, záróértekelzet, tanári vacsora. Egyetlenegyszer sem nézett rám, háttal ült le.
a kimaxolás, h kiirtsam tövestül nálam évekbe szokott telni. Akkor most nagy valószínűséggel évekig belé leszek reménytelenül szerelmes. Nem a szerelemnek van vége, csak a reménynek. De legalább nyár van. Talán némi üres idő, talán némi csend. Ilyenkor szoktam megpróbálni visszaszerezni az uralmat az életem felett.
Róla egyébként nem először egy népmesei motívum jut eszembe. Van a vándor és kap három dolgot, mondjuk, három almát. S mondják neki, h ekkor, meg ekkor hasítsa fel az egyiket, és majd kipattan belőle egy olyan lány, h a napra lehet nézni, de rá nem, de vigyázzon, h legyen nála víz. És persze nincs és mikor kihasítja, a leány kipattan, azt mondja: 'Jaj, adj vizet, mert meghalok!' S nem ad neki ,és így meg is hal.
Na, ez jut róla eszembe. Felkelti a vágyat, aztán hagyja meghalni. De csak az szív, akiben felkeltette. Mint a mesében, a vándorlegénynek kutya baja, csak a leányok hullanak, mint a legyek. Hülye voltam, persze.
Most fáj. Fizikailag, a mellkasomban. Ez új, de meg fogom szokni. Még vmit akartam, de elfelejtettem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
