NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 08:24 Összes olvasás: 169287| 523. | [tulajdonos]: espoir | 2017-07-21 08:23 | nem írok. azt gondoltam, már csak azért sem, mert amit én látok, én élek meg az életből, az a hasíték annyira speciális, h alig van benne rajtam kívül más. a halmaz számosságáról beszélek. azért nem írja meg helyettem az én dolgaimat senki, nem jó rám a konfekció, olyanok a bütykeim, na. vagy fordítva van a bal, meg a jobb lábam. a szemem. amitől az egész más. nem estek jól, mert nem rólam beszéltek, ha eltalálsz, tévedésből.
de megírni minek, hacsak nem magamnak, mert rajtam kívül nincs más, aki ezeket így, innen. meg, gondoltam, amúgy is minek ezt a jelenleg csupa keserűség dolgot szóra bírni. az emberek, óh, kik is ők?, nem szeretnek csupa keserűt, kilátástalant olvasni, minek nyomasszam őket azzal, ami se ingük, se gatyájuk. ha nem tudsz olyat, aminek a végén ott billeg a - mégha kicsit torz mosolyú- remény, akkor inkább ne is. azért kísértesz itt te is, hátha kiguberálsz magadnak egy napra valót.
de lám. tegnap, ahogy tanulom újra a franciát, enyhe katarzis ért, a tagadó mondatok kapcsán. határozottan, egyértelműen jól esett ilyeneket fordítani, h "Je ne sais rien. Je ne veux rien." én mindig is az őszinteségtől lettem mámoros, illetve, ha leásott vki az aljára és kimondatott a takargatott, elhazudott, öncsalt való, úgyhogy lehet, h megint csak arról a keskeny hasítékról beszélek, de asszem, számomra, ahogy eddig is, csak erre vezet út a torz mosolyúhoz, azt persze nem garantálva, h el is visz odáig. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
