NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 21:54 Összes olvasás: 169331| 1733. | [tulajdonos]: csak | 2023-03-22 18:00 | M-mel, ex legjobb barátnőmmel, akivel az onkológiai vizsgálatok kapcsán újra felvettem a kapcsolatot, abban maradtunk februárban (történetesen a szülinapja előtt 1 nappal, mert akkor volt a CT), hogy majd ha az eredmények meglesznek, újra keresem.
Az eredmények végül is tegnap lettek meg, pontosabban megvoltak már március 3-án, de időpontot a (magán)onkológustól csak 21-re, történetesen a születésnapom előtti napra kaptam. A megbeszélést követően nem voltam olyan hangulatban, hogy bárkivel is beszélni kívánjak, de, gondoltam, holnap a szülinapom miatt úgyis felhív, s akkor majd beszámolok neki, hogy ne érje szó a ház elejét, hogy milyen antiszociális vagyok már megint.
De eddig nem keresett. S most esett le, hogy ez a szerencsétlen már megint beleszaladt. Mert bár minden egyes alkalommal, mikor nagy ritkán találkozunk próbál úgy tenni, mintha a köztes években nem történt volna semmi, s ő az én legjobb spanom, de nem tudja, hogy mikor van a születésnapom. ( Ez V-ről, sokáig másik legjobb barátnőmről már 10 éve kiderült, mikor elfelejtett köszönteni. Akkor nagyon meglepett. )
De M mindig szokott, a bizonyos köztes években is, mikor megpróbáltam megszakítani a kapcsolatot, mindig alkalom volt neki azt mégis felvenni. Ma viszont elmaradt. És az előbb leesett, hogy valószínűleg azért, mert tegnap este, miután hazaértem, átállítottam a születési adataimat rejtettre, mert nagyon szar lett volna a jókívánságokat fogadni azzal a hírrel, amit tegnap kaptam.
És már megint nem feltételeztem, hogy anélkül ne tudná. Ez azért van, mert neki és V-nek is más típusú a memóriája, mint az enyém. Egész életemben folyton azt a hibát követtem el, hogy azt feltételeztem másokról, ami csak rám igaz. Az összes barátnőmére, élő és elhalt rokonoméra, szerelmemére, akinek a születésnapja vmikor jelentett vmit számomra, emlékszem. Mármint tudom, mikor volt/van. Az nagy szó, ha az adott napon el tudom felejteni.
De M-et megint megszívattam akaratlanul. Éppúgy, mint nyáron, mikor a Művészetek Völgyéből városomon át hazatartó édes barátnőim csapata (M., V. + É.) jelezte, hogy meglátogatnának. Oké. Aztán nem találtak ide, mert az utcában nem ismerték fel a házat, ami 15 éve ugyanolyan, mióta benne lakom.
Ami nem jelenti azt, hogy ne lennék nekik fontos, vagy ne szeretnének. Csak.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
