NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 15:24 Összes olvasás: 169178| 1725. | [tulajdonos]: stuff | 2023-01-03 14:43 | "Az orvos nagy faasztala előtt ülve elmondta, hogy elképzelhető, hogy kilép a házasságából. Az orvos erre halkan azt mondta: "Nem, nem, az nem jó", de Harmon nem erre, hanem a férfi testének reakciójára fog emlékezni, amíg csak él, arra, ahogy a doktor hirtelen mozdulattal arrébb rakosgatta az asztalán heverő dossziékat, meg ahogy visszahőkölt tőle. Mintha tudta volna, amit Harmon nem tudott, hogy az emberi életek összeforrnak, mint a csontok, és nem biztos, hogy a törések begyógyulnak."
(Elizabeth Strout: Kisvárosi életek, 136. oldal, Éhezés General Press, 2008))
Egyrészt ez. Meg a hasamba magától értetődően beadott injekciók, a magától értetődő, valós aggodalom a jóllétemmel kapcsolatban. Már csak emiatt is mostanában, ha egyáltalán hajlandó vagyok szerelmes verseket elolvasni, az az öregkori házastársi költészet, illetve az olyan versek, amik ahhoz a társhoz szólnak, akivel együtt öregedett az ember teste meg.
Akivel összeforrtunk, ha jó döntés volt eredetileg, ha nem, ha mindkettő. Mert nem tudom, hogy csak bennem van-e meg vágy, vagy egyetemes emberi, de újrakeretezném kettőnk történetét (sokadszorra) kiindulva a hasfalba adott injekciókból, s abból, hogy ő az egyetlen férfi, aki szeretett. S így az jönne ki, hogy lám, a nagyobb jóhoz vezetett az út, vagy a lehetséges legjobbhoz (ennél jobb nem volt lehetséges számomra).
Csak sajnos az utóbbi hónapban emlékeztetve lettem arra is, ami emellett szintén igaz, hogy a legfőbb akadálya, hogy azt az életet éljem, amit szerettem volna, az ő volt. Még olyan mikroszinten is, hogy rend legyen az életemben. Mert addig jó, míg úgy el vagyok havazva, hogy azt hiszem, rajtam múlik. Csak mikor összeszedem magam, s hozzáfogok változtatni, akkor jövök rá, hogy miatta nem lehet. (Ahogy apám is ellenséges volt szinte minden ilyen törekvésemmel szemben. A nő szüljön gyereket, s ha megszülte annak rendeljen alá mindent. Végrehajtottam, mert csak így tudtam neki örömet szerezni.)
Az egyetlen férfival élek, akivel szeretetben élhettem. Azért nem a saját életemet éltem, mert vele. Ez a kettő egyszerre igaz.
A barátaimmal kapcsolatban dettó ugyanez. Most, hogy az MR vizsgálatra éjjel kettőkor kaptam időpontot Szegeden, amit nem tudtam megoldani tömegközlekedve, felhívtam M-t, h alhatnék-e e célból nála aznap éjjel. 4-5 tőmondatban vázoltam a helyzetet, s igent mondott. S nem is akkor történt elmozdulás, mikor ott voltam, mert a szokásos forgatókönyv ment, végig ő beszélt magáról, s nem kérdezett semmit, hanem hetekkel később, mikor az eredményekért voltam az onkológusnál, s kiderült, h egyelőre semmi. Akkor elmentem utána hozzá megint, s mondott évek óta először vmit, ami tényleg rólam szólt.
Nagy szükségem lenne barátra, de se M-mel, se V-vel nem lesz már olyan a barátság, amire nekem szükségem volna, hiába vannak mögöttünk évtizedek. Így beérem azzal, ami tud még lenni. Teljesen egyedül maradni betegen életveszélyes, már csak ezért is. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
