NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 07:37 Összes olvasás: 1676681703. | [tulajdonos]: proletár | 2022-08-02 14:42 | A Békési Református Keresztyén Ifjúsági Egyesület könyvei úgy kerülnek hozzánk, hogy mikor nagymamám 1946-ban elhagyta nagyapámat az ablakon szökve ki előle, mert részegen verte, akkor utána az Ifi házában lakott. Nem kell semmi flancosra gondolni, egy tök egyszerű parasztház volt, az első szobában a könyvtárral és asztalokkal-székekkel, hátsóban meg élt nagymamám akkor 3 éves apámmal. Úgy kerültek oda, hogy mamám takarította nemcsak az Ifegyet, de a jókora református templomot is, amiért nem fizettek, viszont cserében lakhatást adtak neki, amiért viszont ő nem fizetett. Amikor aztán eladták az épületet, a könyvtár szabadon széthordhatóvá vált, így került hozzánk Sinka.
Pontosabban Sinka és Zsikó Gyula. Ugyanis mikor végigolvastam, s már a tartalomjegyzéken is túl voltam, csodálkozva vettem észre, hogy a kötet folytatódik, újabb versek és ciklusok vannak benne. Csak a szerző már nem Sinka István, hanem Zsikó Gyula 1937-ből, a Pécsi Egyetem által kiadva. Valaki egyszer egybekötötte a két könyvet, amik közül a másodikban is ott díszeleg a Református Keresztyén Ifjúsági Egylet pecsétje, természetesen 1930-ból. Ez a második kötet nem különösebben jó, inkább kordokumentumként, korszellemmbe szippantásként érdekes.
(Ahogy anyukámnak is mondtam, ezen a nyáron egyértelműen időutazásra használom az olvasást, eredeti műveket olvasva egy-egy korszakból, ami sokkal inkább odavisz, mint egy-egy későbbi korban megírt történelmi regény. Mert ilyenkor egy csomószor abból értek meg vmit, amit úgy mellékesen, magától értetődőnek vélvén hozzátesz. A kimondatlan axiómákból, amik azóta korántsem azok.)
Szóval Zsikó Gyula versei nem a Sinka szintje, de nem is mind rossz. Abban az értelemben biztos nem, h nem tetszeleg, nincs benne hamisság. Azt adja, amit látni képes a világból, olyan eszközökkel, amiket használni képes. Vannak azért nagyon zavarbaejtő darabok, amikkel kapcsolatban nem is az a kérdés, h jó-e, mert nem, sőt, rettenetes, hanem amit elárul a korbéli 'evidenciákról'.
Íme:
Erőszak
A lelkem ijedt szűzleány, sikoltoz és menekülne, de jön az élet - izmos paraszt, hogy erkölcstelenül legyűrje.
Megejtetten, szégyenülten - bár könnyem patakban árad - a torz viszony szegény gyümölcsét dédelgetem. A neve: bánat.
Van egy Proletárok című ciklusa is. Ezek leginkább zsánerképek, a nyomor különböző alakjainak (Öregek), helyzeteinek megjelenítései. Ha némi fanyar humor van is benne néha, inkább szikár számbavétele a kiúttalan, sivár helyzeteknek. Külső szemlélőként, nem úgy, mint kortársa, József Attila.
A keresztény ifjak könyvtárába befért ez is, meg a villogó ingű parasztzseni Sinka versei is. (Aki mostanában visszasóvárogja a világ természetes rendjét, nem feltétlen tartaná összeférőnek a proletárverseket meg a kereszténységet. Ahogy persze a nemzetit se a liberalizmussal. Szegény Petőfi.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|