NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 00:06 Összes olvasás: 169337| 1702. | [tulajdonos]: G | 2022-07-27 18:16 | Majdnem egy hetet anyukáméknál voltam egy békés megyei faluban, G-on. Olvasnivalónak csak a nyelvújítási harcok dokumentumait (Pennaháborúk, Szépirodalmi, 1980) vittem magammal, ami még mindig feltölt, de mégis csak tömény magában, de úgy terveztem, hogy mellé könnyítőnek majd olvasok valamit anyuék ottani 'könyvtárából'. No, de abban a házban nem gyűjtött könyvek vannak, az egész inkább csak tőből-végből összehányva, hogy Köszegi Rájnis József egyik kedvenc szófordulatával éljek, így azzal szembesültem, h csupa olyasmit tudok olvasni, amihez hozzáfogni egyébként soha nem fordulna meg a fejemben.
Egy kivétellel. Még az első nap kissé beborozva, amikor felmásztam a székre szemügyre venni az állományt találtam egy Sinka István-kötetet, aminek nagyon megörültem. De nem nyitottam ki, csak az utolsó előtti nap. Az első, amit megláttam, hogy a Békési Református Ifjúsági Egylet tulajdona, a második meg, hogy a Szeghalmi Ref Péter András Reálgimnázium adta ki 1933-ban. Kissé megzavart, h az Ifi pecsétjén 1930-as évszám volt, tehát mintha előbb lepecsételték volna, mint ahogyan kiadták, de megfejtettem, h csak valószínűleg egyszer csináltattak pecsétet, aztán azt használták évekig. Féja Géza írt egy rövid előszót, amiben örömmel közli, hogy itt a harmadik felfedezett népi tehetség, s azért Szeghalom, mert Péter András nyomán fontos nekik meglelni a Sárréten az aranyat.
Szóval, alighanem Sinka első kötete lesz ez, mikor még nem volt neve, pláne, hogy az előszó győzködi is az olvasót, h jó ez.
No, most én eddig csak nyomokban ismertem, de gyökereim és a nyomok alapján mindig is meg akartam ismerni. Milyen volt fiatalon? Egészen egyértelműen fényimádó. Mint én, egyébként. Van egy verssora, amit soha nem olvastam eddig, de én is leírtam már az egyik versemben. Semmi extra, ez: "Ring a fény."
Amikor azt írom magamról, h szorongok, az eufémizmus. Halálfélelmem van. A szüleim miatt és magam miatt. És két dolog tud rajta enyhíteni. 1. ha olvasok vmi okosat/jót 2. csodálom a fényt ebben az irgalmatlan, olvasztott arany nyárban.
Szóval telibe. Mert pont erről, villogó tanyákról, vert arany búzakévékről, lángorkánban cserfaágról ír, ahol a lámgorkán nem tűz, hanem a hőség.
De ezzel még nincs vége. Holnap folytatom. Addig itt az egyik kedvencem:
"Sinka István: Porszemek temploma
Aranyos
kupolájú templomot
rakok a porszemekből
és oltár-
terítőnek elterítem benne
a rengő mezőket,
amikre
varázsló ujjam
villogó
szálakból rászövi
a búzakeresztek vert arany testét
a csudálatos hegyek sárga
vállát és
síkját annak a földnek,
ahol ma, holnap
és mindörökké csak a
kék Duna lesz ünnepi orgonája
komor,
tiszta homlokú véreimnek, a zsoltározóknak.
TUL a rozson
kaszát
köszörül egy paraszt
s belehajol a zümmögő nyárba
és nézi
Isten zendülő papjait, a fákat az út során …
Aztán megint
sír
messzi a kő és a fém …
……S az ember és a föld ünnepén
dicsőülnek a rozsok is,
és a füvek
illatosak és halottak lesznek." | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
