NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 14:18 Összes olvasás: 169170| 1691. | [tulajdonos]: sharp | 2022-06-01 21:21 |
Vannak nagyon éles, tiszta pillanatok. Általában vmi trauma után, mikor az ember a velejéig meg van rázva, és az a belseje remeg, mint a kocsonya, ami a lényege, akkora ütést kapott, de tartani kell a burkot össze, mert 27 gyerekkel van kinn külföldön és jön az este. És áll az ember a körfolyosón és egy alulról megvilágított, vastagfalú erődtemplom tornyára lát. Gyönyörű, másvilági. És elemi erejű vágyakozás fogja el az egyetlen ember után, aki tudja szeretni. Fel se merül az a másik.
Ma nézek ki az idegen gimi udvarára, ahol emelt szinten érettségiztetek, és a semmiből felmerül ez a pillanat. És visszavágyom, mert olyan tiszta és egyértelmű volt. Hogy az az ember hiányzott, kellett, aki szeret, nem vki más, aki nem. Nem pótlék volt, megalkuvás, hanem igazából az én sajátom.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
