NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 16:19 Összes olvasás: 1690211687. | [tulajdonos]: tidying up | 2022-05-17 22:41 | A 2 év annyiban igaz a szerelmeimre, h kb 2 év távollét kell ahhoz h nagyjából fájdalommentes legyen. Már majdnem egy évnél járok, bőven az elviselhetőn belül van, nagy jót tett velem azzal, h elment. De azért nem dob fel, h mgis az lett, amit drága volt barátném már az első év után belengetett: ebben csak annak lehet örülni, h elmúlik végre, a belőle kihozható maximum az, ha már végre nincs.
Btw, ez volt az uccsó szerelem az életemben. Mind ilyen volt, mint ez: egyetlen szerelmem se szeretett viszont. Kamaszkorom hajnalán nem gondoltam volna, h ez lehetséges. Egyébként erjed bennem az ezzel kapcsolatos összegző tudás, csak még nem tudom, mi lesz belőle a lényeg.
Ahhoz az egyetlen férfihez mentem feleségül, aki képes volt szeretni engem. Ez lehet, h túlzásnak tűnik, pedig tény. S mivel engem nem lehet reménytelenül szeretni, se barátnak, se szeretőnek, mert nem viselem el, h vki miattam szenvedjen, azt hiszem, boldoggá tudtam tenni. (Néhány éves szünettel, aminek egyik mélypontja után hozott öszve a sors az ifjú úrral.) Úgyhogy mostanában egyre több ilyen típusú szerelmes/szeretős verset mentettem le. Ezek szólnak arról, ami még mindig érték az életemben a vagon szarral szemben.
Hogy aztán az a másik kísértő, viszonzatlan, 40 éven át visszatérően megkínzó 'szerelem' mi a fasz volt, azt nem tudom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|