NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 11:26 Összes olvasás: 169151| 1680. | [tulajdonos]: nem mintha | 2022-04-11 20:45 | eltűntél.
a folyosón közeledve,
bizonyos ajtókon túl,
bizonyos székeken ülve
nem vagy ott.
kivesztél az emlékekből
is lassan, hiába idézném föl,
hogy is volt, mikor a közelemben
ültél, vagy álltál velem szemben,
hogy rám néztél talán
így vagy úgy, már nem megy,
mert nem jelensz meg,
te, a múlt.
csak mint ma is,
ha össze vagyok törve,
és kapaszkodnék
csip-csup örömbe,
fénybe, panelablakon,
ha villan, felragyog a levelek
élén, a házfalon,
az esőcseppekbe,
ahogy száraz arcomra hullnak,
téged őrizlek.
a hiányt,
ami testet öltött,
elment, de volt
és marad.
***
Sok ilyet nem fogok csinálni. Mert egyébként nyugvóponton van (legalább ez) a téma bennem, de versikével sikerült magam megint belenavigálni abba, h tudom, ha eszébe villanok egyszer-egyszer netán, akkor utál, illetve, h ... hát én le nem írom az egész katyvaszt megint, ami felkavaródott bennem, mert már annyiszor, de egy kurva reményteli dolog nincs benne, az biztos. Úgyhogy vele kapcsolatos szerelmi költészetem ezennel lezárom, kiiktatom a fényből, esőből. A hiány lesz személytelen. Az amúgy is a realitás. Illetve az is volt.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
