NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 11:41 Összes olvasás: 169153| 1587. | [tulajdonos]: heart of darkness | 2021-07-23 19:40 | Először én vesztem el a fejem és kezdek kiabálni. Merthogy az a hülye érzésem, h bár az utolsó találkozásunk óta semmi sem történt, V. már megint haragszik rám. Mire azt mondja M., drága egykori barátném, h "az biztos, h haragszik rád miattam." Na most M-mel úgy fest a kapcsolatom, h a tavaly nyári tisztázó beszélgetés óta, mikor békével váltunk, nem történt a világon semmi.
Úgyhogy rákérdezek: miért is? Merthogy azt mondtad tavaly, mondja M., h már nem vagy a barátom. Aztán jön a moslék.
Szóval történt, persze. Ő tavaly azt akarta, h folytassuk, mintha mi se történt volna, én erre se képes, se hajlandó nem voltam, a miérteket a lehető legőszintébben és legkíméletesebben tudattam vele. Ez, amit most rám önt, a szívében forgatott késekről, az általam lenullázni akart 30 évről (ez kb gyilkosság vádjával ér fel a szájából), az ő véleménye, az ő helyzet értelmezése MÉG A BESZÉLGETÉSÜNK ELŐTT.
Kétségbeesem és kiabálok, pedig nem kéne kijönni a sodromból, mert akkor nem tudok úgy gondolkodni, sem az emlékeim nem jönnek úgy elő. De nagyon felkavar az erőfeszítéseim teljes hiábavalósága. Mert ott tartunk, mintha meg se próbáltam volna. És az van, amit megpróbáltam kivédeni: ő kinyilatkoztatja, h elfogad, (de ennek a lényege az, h lám, ezt a szenvedést is eltűri tőlem), de közben eléri, h mások büntessenek meg. V. így és ezért haragszik rám. Ahogy ezt már tavaly láttam előre. Igazából nagyon örülnék, ha nem lenne ez az egész ilyen kurvára kiszámítható, ha nem ez történne, talán elgondolkoznék, h mégis van itt szeretet.
Mert ezt rikácsolja, h szeret, és jár neki még egy esély, h része legyek az életének. Egyre kevésbé tudom, mit ért szereteten, de kiderül, h ő/ők V-vel kitárgyaltak azóta, és nem, nem gonosznak tartanak, hanem ...(itt egy sóhaj)... nagyon-nagyon betegnek.
Viccessé ekkor válik egy percre, mert mikor ezt kerek perec visszautasítom, egy újabb sóhaj kíséretében közli, h "akkor biztos akkor voltál beteg, mikor jóban voltál régebben velem". Amin őszintén megütközöm, h az egyik a másikból milyen logika alapján következik. Ezt meg is kérdezem tőle, később azt is, h akkor szerinte milyen is voltam én régebben, még ép koromban, mire azt mondja, h "a mindig vidám lány, akivel jókat lehet nevetni."(Az volt a szerepem, h neki, az árvának, a depressziósnak mindig kedvet csináljak élni). De ...ennyi?
Szóval ugyan nem találkoztunk és nem beszéltünk tavaly óta, és interakció sem volt, mégsem mondható, h nem történt semmi. M. emlékezete újra meg újraírta az utolsó beszélgetésünket. Törölt és torzított. "Meg kéne ezt az egészet beszélni", mondja most.
Nincs minek. De kompromisszummal válunk, ami a jó ég tudja, hogyan torzul el majd ismét benne. Azért nincs értelme és azért fog ismét torzulni, mert nincs benne igény az igazságra, csak arra, h az legyen, amit akar. Hogy az elmúlt 30 év olyan legyen, mint amilyennek hitte. Ne sérüljenek az illúziói, játsszam a szerepem tovább, de úgy, mint évtizedekig, h mivel hazudni nem szeretek, inkább azonosulok vele. A beszélgetésekben nem törekszik őszinteségre, nem az a fő motívum, hanem a cél, amit el akar érni. Én, a szökevény, akit vissza akar szerezni. Abban amit mondok, a lényeg számára mindössze az, h módot találjon visszaállítani a status quot.
+++
Nagyon hosszú, és nem indulatmentes, ha képes leszek rá, később korrigálom. De rokon döbbenet az ignővel kapcsolatos beszélgetéshez. Az emberi értelem és jóindulat korlátai. Mi az, mik azok a sötét belső erők, amik így semmissé teszik szép, felnőtt, megszenvedett hídjainkat? Mi a neve a benne levő sötétségnek, ami fontosabb, mint a törékeny emberség? (Ami jóval kevesebbet ad, mint önző vágyaink elvárnák.)
Mi a neve a saját sötétségemnek belül, mi fontosabb számomra ennél, mi söpri el a kapott valódi jót, ami az önző vágyaimnál kevesebb? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
