NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 13:42 Összes olvasás: 169168| 155. | [tulajdonos]: backwards | 2015-10-11 13:58 | Van egy könyv, nagyon szeretem az a címe, 'The Night Watch'. Olyan elbeszélői technikát használ, amivel nem találkoztam korábban: a szereplők történeteit először megmutatja a végén, 1945-ben, aztán azt, h hogy nézett ki pár évvel korábban, aztán, meg azt amikor elkezdődött, tehát a szereplők a végén találkoznak össze legelőször.
Kórházban voltam, mikor olvastam, haldokló agg nők között a geriátrián, mert nem maradt számomra másutt hely, katartikus időszak volt az nekem, mert teátrális ugyan de megmentették a hülye életem és ott láttam magam körül a véget, ami azt hozta ki, h nagyon nem mindegy, h mit kezdek a maradék, ajándékba kapott idővel.
Nagyon furcsa volt így visszafelé olvasni. Mert kiderült pl, h ami ott 45-ben úgy tűnt, h egy tragikusan félrecsúszott nagy szerelem vége, az már a legeslegelején sem volt az. Másrészt viszont, ha jól emlékszem azzal zárt, h az egyik női föszereplőt kiásta a romok alól az, akit 43-ban elhagyott azért, aki miatt 45-ben öngyilkos lett. A romok, kvázi a föld alól, kvázi a sírból. Azzal az újjászületéssel, ami annak az elárult, meggyalázott szerelemnek volt az eleje. Nem is hitte volna az ember. Baudelaira Egy Dög-je jutott eszembe róla: ' én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm elrothadt szerelmeimet! '.
Nem az a lényeg, h mi a vége. Nem az, amit a végén gondolunk. Nem tudom, mit találnék, ha visszamennék 'történetem' elejére. Azt a szánalmas semmit, amit a tudatom torzított el csak vmivé, vagy ott volt az a vmi tényleg.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
