NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 07:56 Összes olvasás: 169358| 1529. | [tulajdonos]: ű | 2021-05-04 19:27 | Holnaptól újraindul. Megpróbálom az alapbeállítással: annak látni, aminek kezdetben láttam, az ő hozzám állása úgysem változott lényegében azóta sem. Nem utál, de ha ott vagyok vhol, ahol ő is, akkor betolakodó vagyok, ha épp olyan napja van. Nem pörgök rá, ahogy eleinte sikerült is, kikerülöm, ha épp olyan napom van, de egyébként úgysincs semmi dolgom vele.
Próbálom elfelejteni, h szerettem, mert most megint olyan, mintha nem lehetne értelmezni a szeretetet/szerelmet olyan emberre, aki ennyire reménytelenül terhesnek találja az ember jelenlétét. Soha egy mákszemnyi rokonszenvet se tudtam benne kelteni. Úgy tűnik, h túlzok. Pedig nem. De ebből amúgy is az érdekes csak, h értelmezhető, valóságos egy ennyire viszonzatlan érzés. A szeretet kapcsolat, nem?
Amikor úgy hiszem, h szeretni tudtam volna, őt magát, aki az arca mögött van, akkor az annyit tesz, h nyitottság volt bennem, érdeklődés és elfogadás. Amitől ő nagyon kínosan érezte magát. A gyümölcseit, ha nézem: szeretet?
Akihez itt beszéltem, az nem ő volt. Hanem az, akit a szeme mögé képzeltem. Aki lehetett volna, ha olvas, vagy ha ért. Decemberben megbizonyosodtam róla, h nem olvas, h ugyan irtózatos mennyiségű szöveget leírtam, de kettőnkön ez nem változtatott semmit.
Csak azért, h tudjam: akivel holnap találkozni fogok, az nem az az ember, akinek írtam. Nem az, akit szeretni tudtam volna. Hanem vki, aki ugyan elutasít, de alapvetően csak annyit akar, h hagyjam békén, ne legyen dolga velem. Nem lesz.
A többi csak az én képzeletem, semmi más. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
