NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 11:29 Összes olvasás: 169310| 1491. | [tulajdonos]: v | 2021-02-15 17:50 | Kaptam 1 Valentin napi üzenetet. Nem tőled, mástól, barátit, nem szerelmest. Nem írta alá, de 2 tippem van ki lehetett, s rá is fogok kérdezni, ill. megköszönöm, h ne legyen 'awkward', ami egyébként nem az.
***
Szeretni viszont a férjemet akarom. És nem téged. Sokkal jobban hatsz rám, mint ő valaha is, és ezzel nem tudok mit kezdeni, ettől szenvedni fogok továbbra is, de nem akarlak, és nem is foglak szeretni. A férjem az, aki megérdemli. Mert ő szeret engem. Nem szívesen ismerem be, de volt haszna a veled kapcsolatos szarnak, előtte én nem tudtam, mit jelent szeretni. Hogy mi az, és mi nem az. Az is gáz talán, h ha ez nincs, lehet, h a házasságom, ami a végét járta, véget is ér. Ehelyett meg ez a két vén hülye megtanulta egymást (újra/jobban/nem tom) szeretni.
A romantikához, ahhoz a belehalós, eget szaggató, költészetet termő, világ határait feszegető, igazinak, egyetlennek, valódinak tűnő szarhoz nincs köze. Az, sajnos, te vagy. Akinek elég a kisujját mozdítani és belepusztulok. Akinek az arca bedönti a hangyaszorgalommal évszázadokon keresztül felépített várfalat. Időnként. Talán mindig, ha arra jár. Nem tudom.
Azt hiszem, nem tartozom neked semmivel. Nem hagylak cserben, te nem akartad. Azt akartad, azt adtad írásba, és a végén semmi nem számít, csak ez, a 3 üzenet, mert a többit képzelhettem is, azt akartad, h ne legyek.
Eddig se voltam, nem leszek ezután se. Nincs rád ellenszerem. De ha beléd halok is ötvenszer egymás után, akkor se foglak többet szeretni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
